A Párizs, szeretlek! és a New York, I Love You után most elkészült a Rio, szeretlek! című szkeccsfilm, amely egy újabb, kulturálisan sokszínű világváros ódáit mutatja be a közönségnek, díszletként pedig egy csodálatos város helyszíneiben gyönyörködhetünk. A tíz rövid szerelmes történet összefonódásából ugyan egyenetlen és giccses mű született, de helyenként még így is megható, bájos, humoros és látványos pillanatokkal gazdagítja a nézőt.
Rio éjszaka a vámpíroké!
A “Szeretlek”-sorozat legújabb része az egzotikus brazil város, Rio de Janeiro antológiája. A gyönyörű adottságokkal ellátott, dél-amerikai metropolisz mindennapjaiba nyerhetünk betekintést tíz különböző romantikus szál segítségével. Az epizódokat olyan világhírű rendezők készítették, mint Fernando Meirelles, Az Isten városa, Carlos Saldanha, a Rio 1-2. animációs filmek és Paolo Sorrentino, A nagy szépség alkotója. Mindegyik kisfilm középpontját a város gyönyörűségei és szerethetősége adja, miközben arról is megpróbál mesélni, milyen is az élet, de főleg a szerelem Rióban, ebben az állandóan lüktető paradicsomban. Az epizódokban mások mellett Vincent Cassel, Harvey Keitel, John Turturro, Emily Mortimer és Vanessa Paradis játssza a főbb szerepeket.
Az antológikus szerkesztés miatt a Rio, szeretlek! nem egy tökéletesen összegyúrt városszimfónia, egyszerűen az epizódok hullámzó színvonala miatt nem igazán áll össze egy egységes művé. Egyes történetek csak úgy lógnak a levegőben, nem igazán tudnak kiteljesedni a rájuk szánt néhány percben. Ilyen például a civódó pár kálváriája, a táncos betét és a fiatal házaspár meghökkentő drámája is. Persze azért megragadó történetekkel is találkozhatunk: a a vámpíros szál, a pályaudvaron Jézus hívását váró kisfiú vagy akár a vizuálisan lenyűgöző sárkányrepülős rész kifejezetten szórakoztató, de nekem mégis a kísérleti filmek hangulatát felidéző homokszobrász sztorija okozta a legnagyobb meglepetést. Ebben az epizódban Vincent Cassel a tikkasztó hőségben keresi álmai szerelmét, vagyis csak annyit látunk, ahogy követi a kiválasztott lány bokaláncos, fedetlen lábfejét. Az arcát titok övezi. A zenei kíséret, a képi megoldások mind a 20-as éves experimentális filmjeit idézték fel előttem, igazi felüdülés volt egy ilyen különleges hangvételű darab a helyenként giccses cselekmények között.
Vincent Cassel és mesterműve
A Rio, szeretlek! egy vidám, romantikus, megható óda, de azt is meg kell jegyezni, hogy szinte végig egy idealizált világot mutat be. Az átlagemberek mindennapjairól alig tudunk meg valamit, inkább a turisták szemén keresztül láthatjuk, milyen is a város legszebb részein sétálni vagy a tökéletesen fényképezett naplementében szárnyalni egy sárkányrepülőn. Én szívem szerint teret engedtem volna pár hitelesebb életkép bemutatásának, és sokkal kreatívabban kötöttem volna össze az egyes szálakat.
Összességében a “Szeretlek”-sorozat legújabb darabja közel sem tökéletes alkotás, de egyes részei miatt mégis eléri a célját: felhívja a figyelmünket Rióra, ahol nemsokára olimpiát szerveznek. Az is kifejezetten bravúros teljesítmény, hogy ugyan tisztában vagyunk a Rio, szeretlek! torz, idealizált világképével, mégis kedvünk támad ellátogatni ebbe a titokzatos, gyönyörű városba.
