Szexterápia-szánalom

Lambert (Patrick Bruel)egy szexfüggőségből éppen hogy csak kigyógyult párterapeuta, aki egy önsegítő csoportban próbál úrrá lenni addikcióján, miközben férfiaknak és nőknek segít kapcsolati problémáik megoldásában. Már egy hónapja tiszta, amikor találkozik a kacér és könnyűvérű Judith-tal (Sophie Marceau). Kiderül, hogy a kalandok terén sokat tapasztalt amazon remekül megállja a helyét házassági tanácsadóként is. Főhősünknek azonban egyre nehezebb ellenállnia a nő iránt érzett vonzalmának.

A sztori nem annyira rossz. A szexfüggőség létező probléma, és miért ne lehetne ez is vígjáték tárgya, mint bármilyen emberi gyarlóságunk. De ebben a filmben laposabbnál laposabb poénok, elcsépelt helyzetkomikumok és kiszámítható fordulatok követik egymást. Eleve erőltetett, ahogy Lambert munkát ajánl Judith-nak, akinek nincs terapeauta-végzettsége, nem ismeri és épp most botlott bele az utcán. A pár flörtje is azt az érzést keltette bennem, hogy miközben az elkerülhetetlen összejövés felé haladnak, a forgatókönyvíró teletűzdelte műbalhékkal és veszekedésekkel a filmet, hogy legyen mivel kitöltenie a nyolcvanyolc percet, de valójában semmi sem történik. A terápia-jelenetek és a szexfüggők csoportfoglalkozása a pszichológiával kapcsolatos banális és unalomig elcséplet előítéletek tömkelege. Tudom, hogy a romantikus komédiák nem az életről szólnak, de a fordulatok lehetnének legalább egy kicsit kevésbé természetellenesek.

Ha rossz a forgatókönyv és nincsenek poénok, akkor legalább a színészi játék lehetne jó, de nem, sajnos ez sem jön össze. Sophie Marceau-nak több a szemkörnyéki ránca, mint a szexuális kisugárzása, és ezen sajnos az sem segít, hogy a filmben végig nincs rajta melltartó. Az alkotók szerintem Judith karakterének megformálásakor egy szexi femme fatale-ra gondoltak, a színésznő viszont egy buta és közönséges lotyót játszik, ami nem is igéző és nem is vicces, inkább idegesítő. Patrick Bruel pedig inkább tűnik egy bumfordi, ugribugri lúzernek, mint egy szexfüggőségből éppen kigyógyuló, naponta öt-hat nőt is megdöngető macsónak.

Reménykedjünk abban, hogy a szexfüggő párterapeuta problémáját, ezt az alapvetően ígéretes vígjáték-alapanyagot Tonie Marshall rendező helyett másvalaki majd sokkal szórakoztatóbban dolgozza fel a vásznon.