A Sztrájk a gyárban című francia (En guerre, 2018) alkotás nem dokumentumfilm, mégis ahhoz hasonló stílusbeli eszközökkel mutatja be napjainkban egy elhúzódó gyári sztrájk és munkavállalói tiltakozás történetét.
A film éles kritikát fogalmaz meg mind a pénzközpontú világ embertelenségéről, mind a politikai hatalom álságos viselkedésről. A multinacionális vállalati világba enged betekintést a gyári munkások szemszögéből, akiknek a gondolkodásmódja tiszta és egyértelmű. A film során többször előjön az adott szó számonkérése, mely miatt ugyan pillanatnyi zavarba esnek mind a vezetők, mind a hatalom képviselői, de a torz értékrendjük alapján mégis természetes számukra az, hogy önös érdekeik alapján azt megszegjék.
A film megmutatja, hogy napjainkban egy szűk gazdasági kör érdeke győzni tud a választókat képviselő hatalommal és a jogos igazukat védő egyszerű emberekkel szemben. A francia állami vezetés nem tudja megvédeni a rájuk bízott polgárokat az arrogáns és lelketlen vállalati igazgatók ellenében. A modern jogrendszer a szabad gazdaságra hivatkozva pedig képes a nyilvánvaló igazságtalanságot támogatni.
A film kiemelten jó jelenetei azok, amikor az egyeztető tárgyalásokon egymással szemben ülnek a munkások és a vezetők. A munkások felkészültek, egyáltalán nem tájékozatlan emberek, tisztán és egyértelműen fogalmaznak, szemben az állami és vállalati vezetőkkel, akik – hol negédes, hol arrogáns stílusban – ködösítenek, mellébeszélnek és hazudnak. A modern korban létrehozott pénzközpontú vallás – a kisemberek számára megfoghatatlan és misztikus – Piac elnevezésű főistenére hivatkoznak egy nyereséges üzem bezárásakor.
A több hónapos franciaországi sztrájk stációin keresztül beleláthatunk korunk olyan negatív jellemzőire, melyek okozói számos társadalmi problémának. Megmutatkozik a filmben, hogy a mindenkori hatalom felkent képviselői nem tudják és nem is akarják megoldani az állampolgáraik problémáit a szűk elit gazdasági érdekeivel szemben. A jogrendre hivatkozva pedig gondolkodás nélkül bevetik az erőszak eszközét állampolgáraikkal szemben.
A Sztrájk a gyárban című francia film forgatókönyvírója és rendezője Stéphane Brizé. A történetet úgy mutatja be dokumentarista módon, hogy közben nem ragad le a száraz tények bemutatásánál. Érzékenyen járja körbe az emberi viszonylatokat, az egyéni vívódásokat, lelki folyamatokat. A film főszereplője – akit Vincent Lindon nagy erővel és hitelességgel alakít –korunk igazi hőse, aki kezében nem a sorozatlövő fegyverrel mutatja meg, hogy napjainkban is létezhet hősies, állhatatos és önzetlen viselkedés. A szakszervezeti vezető szerepében ő tényleg az egyszerű emberek érdekeit képviseli szemben a hatalom embereivel, akik csak eljátsszák a rájuk bízott feladatot, de nem teljesítik.
A film egy pillanatra sem unalmas, a jelenetek, a helyzetek üteme, a párbeszédek életszerűsége, az operatőri munka eléri azt, hogy végig fenn tud maradni a nézőben a jó értelemben vett feszültség és az érdeklődés. A Sztrájk a gyárban nagyon tanulságos film és köntörfalazás nélkül számol le számos illúzióval a politikai és gazdasági hatalom tekintetében. Megoldást nem tud mutatni a film, de nem is az a célja. A történet elejétől kezdve érezzük, hogy a Vincent Lindon alakította szakszervezeti vezető el fogja veszíteni a harcot, de megértjük őt azért, mert pontosan azért kell végigcsinálnia, hogy a végletekig elmenő hősies viselkedésével felkiáltójelet mutasson a mozi nézőinek.
Értékelés: 9/10