A Mediawave Nemzetközi Film és Zenei Együttlét hazánk kisebb fesztiváljai közé tartozik, ennek ellenére a családias hangulat, a színes programok, a nemzetközi filmes és zenei felhozatal minőségi kulturális szórakoztatást nyújt az idelátogatóknak. Csütörtöki élménybeszámoló.
Élő zene a Majális téren
Az idén 25. jubileumát ünneplő fesztivál sztárfellépők helyett mindig is a változatos és színvonalas programok híve volt, a komáromi Monostori Erőd falai pedig tökéletes helyszínt biztosítanak arra, hogy kezdő és profi művészek egyaránt megmutathassák tehetségüket a világnak. Számos műhely, kiállítás, fórum és installáció található az erőd hideg falai között és a Duna parton is. Délben például mozgókultúra-műhely részese lehet az, aki szeretne lejteni egy különleges közösségi táncot. Itt az együttléten van a hangsúly, a lüktető dobpergésre improvizált perfomanszhoz bárki csatlakozhat.
De minden kis sarokban valami újba botlik az ember: színészek adnak elő monológokat egy-egy klasszikus műről, szaxofonos gyakorol a kilátóban, készül a legújabb berlini fal inspirálta műalkotás a főudvaron és az erőd szinte összes falfelületét kiállított képek díszítik. A külső Kazamata sötét pincéjében Makhult Gabi lengőszobor-installációja varázsolja el az odatévedt, bolyongó lelkeket, és érdemes kiemelni Nyikos Péter előző években készült hangulatképeit is.
Lengő szobrok
Ami a filmeket illeti, nem apróztuk el a dolgokat, hanem rögtön belecsaptunk a közepébe, és nagy merészen a magyar kísérleti és táncfilmekkel nyitottuk a sort. Ebbe a blokkba összesen öt kisfilm került, ezek közül kettő volt úgynevezett táncfilm, egyikük kizárólag super 8-as felvételekből állt, a maradék kettő pedig egy filmetűd és egy hagyományosabb, könnyebben befogadható alkotás volt.
Amivel már korábban is, többek között a Friss Húson találkozhattunk, az Lichter Péter super 8-as filmje, a Rimbaud. Ebben háromféle történet követi egymást, amelyek az égtájaknak megfelelően válnak szét. Rengeteg felvétel pereg a vásznon a 21 perces játékidő alatt, ami hatalmas munkára utal. Ez az alkotás az egyetlen a blokkból, amelyet narráció kísér, és talán ezt nevezhetjük meg annak, amelyik a legerősebben vette igénybe a figyelmünket. Zurbó Dorottya kísérleti filmetűdje, Budapest utcáit járja végig, egy kis történelmet is belecsempészve. A gyors vágásoknak köszönhetően igencsak élvezetes élményben volt részünk, és a hangeffektek még jobban magukkal sodortak bennünket.
A két táncfilm központi karaktere Góbi Rita, koreográfus, aki vagy egyedül, vagy párban kiegészülve táncolja végig Pozsony, Prága vagy éppen Budapest történelmi nevezetességeit. Míg a Colors of You-ban viszonylag jól operálnak az idővel, addig a Memento Mori a maga negyed órájával sokkal többnek tűnik, mint amennyi, és ezen még a filmvégi vizuális effektek dömpingje sem változtat.
A kedvencünk – Borsody Sándor és Kiss Sándor filmje, az Egy kéz élete – a végére maradt. Csupán egy kéz tökéletesen képes arra, hogy egy ember életét bemutassa felesleges körítés nélkül. Ötletességből és egyedi látásmódból kiemelkedő alkotás.
Robinson
Az első napunkat a magyar mozgóképeknek szenteltük, az idegpróbáló experimentális filmek után hazai kisjátékfilmeket néztünk. Dési András György és Móray Gábor Búcsú című alkotása a gyászolási folyamat két ellentétes formáját mutatja be megrendítően hitelesen. A szolid és kimért áll szemben a vad spontaneitással, a 20 perces szkeccs végére mégis úgy érezzük, ez a két világ nem is áll olyan messzire egymástól. A lélekben zajló válság egy szerettünk elvesztését követően különböző módon kerülhet a felszínre, de az átélt gyász ettől függetlenül ugyanannyira fájdalmas.
Az Úton Online Filmfesztivál legjobb színész (Czene Csaba) díját bezsebelő Robinson egy szürreális és utópisztikus világba kalauzol minket. Ugyan az operatőri munka tényleg lenyűgöző , de a történet befejezésével mi nem vagyunk teljesen elégedettek. Túl hirtelen lett elvágva az amúgy ötletes alapsztori, mi talán még jobban kibontottuk volna a számkivetett Robinson kapitány kalandjait.
Szalay Péter a Teljesség felé című filmjét Weöres Sándor versének sorai ihlették. A költő életszemléletét egészen furcsa nézőpontokból figyelhetjük meg. A szimbolikus és filozofikus etűd legbelsőbb félelmeinket és vágyainkat mutatja be egy apáca különleges lelki utazásának segítségével. A hangulatos zene és képek együttese maradandó élményt nyújt.
Két kisfilm viszont nem nyerte el a tetszésünket. A Welcome to Europe és a Fal befejezése után is hiányérzetünk támadt, mivel szerintünk az illegális bevándorlók és a cigány alkalmi munkás tinédzser történetéből akár többet is ki lehetett volna hozni.
Győztes
A végére hagytuk a legjobbakat, két magyar alkotás teljesen levett minket a lábunkról. Gésy Dávid a Győztesben olyan erős érzelmeket és gondolatokat képes bemutatni egy fiatalságát elvesztő úszómester történetén keresztül, hogy mi csak ámultunk-bámultunk. A gyönyörű pasztellszínekben pompázó, lassított flashback jelenetek (Kamarás Ivánnal), a melankolikus hangvétel és Lukáts Andor elképesztő alakítása egyértelműen kiemeli a mezőnyből ezt a filmet. A tollat pedig azért imádtuk, mert igazi technikai különlegesség. A félig animált képsorok a Kamera által homályosan vizualitását idézik meg, és azért szerettük igazán, mert az alig 8 perces történet amellett, hogy önmagában kerek, önreflexív és humoros, még szürreálisan bájos is.
A gyönyörű májusfa
A magyar film szerelmesei a kísérleti és kisjátékfilmek mellett csütörtökön többek között megtekinthették a hatalmas közönségsikert elérő VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlant és a Vidnyánszky Attila színházi darabjának filmes adaptációját is, A szarvassá változott fiút, sőt további kisjátékfilm-válogatás és magyar dokumentumfilmek is színesítették a kínálatot.
A nap leglátványosabb momentuma kétségtelenül a májusfaállítás volt. Ez a majd húsz éves hagyomány az újjászületést és a termékenységet szimbolizálja. Mielőtt a májusfát felállítanák, felöltöztetik piros, zöld és fehér szalagokkal. Most erre az erőd belső udvarában került sor, ahol a legkisebbek is azon igyekeztek, hogy feldíszítsék a fát. Miután már négyzetméternyi hely nem maradt több szalagnak, már csak a faállítás maradt hátra. Az udvarból elindulva, hatalmas menettel és zeneszóval kísérve, a májusfa végül méltó helyére került – a Duna-partra, közvetlenül az erőd elé.
A nap levezetéseként koncertekkel kapcsolódhatott ki a tavaszi mámorban égő összegyűlt tömeg. Fellépett a Wooden Ambulance, a Grencsó Kollektíva és a La Troba Kunk-fú is.
A csütörtöki napról készült galériánkat itt tudjátok megnézni, holnap pedig újabb élményekkel jelentkezünk. A fesztivállal kapcsolatos összes cikkünket az alábbi oldalon találjátok meg.
