Elsősorban talán a fiatalabb korosztálynak tűnhet ismerősen a cím. Nem véletlenül. A Vámpírakadémia az első fejezete volt egy Magyarországra 2009-ben érkező, hat részes történetnek. Immáron a papírról egészen a mozivászonig vándorolt a sztori. Kérdés, hogy megérte-e.
Háttér
Ebben a világban léteznek morák, avagy olyan lények, akik emberi vagy dampyr vért isznak, és mindenki rendelkezik egy meghatározott elemmel: föld, levegő, tűz vagy víz. Nem bírják a napfényt. A dampyrok nem isznak vért, normálisan táplálkoznak, ugyanakkor félig ember, félig vámpírivadékok, és a morák testőrei. A strigák különösen veszélyes vámpírok, akik halhatatlanok, és éjszaka bújnak elő.
Sztori
Rose Hathaway (Zoey Deutch) egy dampyr, aki a mora Dragomir család utolsó leszármazottjával, a trónvárományos Lissával (Lucy Fry) bujkál két évig. Miután lebuknak, visszatoloncolják őket az akadémiára (amely emlékeztet az X-Menből jól ismertre). Lissa veszélyben van, a strigák ki akarják irtani a családját. A barátnők között kialakult kötelék miatt Rose a legesélyesebb a testőr szerepére, aki keményen edz Dimtrijjel, a mentorával és egyben szerelmével. Persze ezek az iskolai napok nem csak erről szólnak. Valaki fura módon fenyegeti Lissát, és készülőben is van valami.
Most komolyan…
Már az előzetest nézve azon gondolkodtam, hogy az elmúlt 10 év megszámlálhatatlan vámpíros könyvei, filmjei, sorozatai után vajon mikor jön el a vége az a csömör állapot, amikor már beleununk a vérszomjas lények kalandjaiba. Úgy tűnik, még nem jött el ez a perc – legalábbis a rendező, Mark Waters szerint – , itt az újabb sztori. Igaz, hogy a filmben nem könnyű egy egész világot és rengeteg fogalmat belesűríteni, de ezektől függetlenül is nagy volt a katyvasz. Mágikus képességek, különböző vámpírok, mutáns kutyák, testvéri telepátia. De ez csak a sztori látvány része. Bele kellett szuszakolniuk a kamaszok általános problémáit: szerelmet, figyelmet, barátságot, intrikát. Ennyi minden pedig egy 300 részes sci-fi szappanoperába is nehezen fér bele, főleg ha a szórakoztatás is cél. A kavalkádon kívül a legnagyobb probléma talán az eredetiség hiánya volt. Sok részlet, elem vagy lény ismerős lehet valahonnan. A másik gond, hogy a film nagy részében folyó cselekményeket szükségtelen volt beilleszteni egy ilyen mitikus világba.
Ha azt veszem alapul, hogy ez a film leginkább a könyv rajongóinak készült, akkor nem akarok sok problémát felróni. De ezt inkább rájuk bízom. Egyszeri nézőként a hangulatba nem sikerült azonnal belecsöppennem, sok információ, sokféle vámpírfaj és erőltetett szövegek töltötték ki a mozi első fél óráját. Később szerencsére magára talált a hangulat, bár az atmoszféra végig nem jött át. Lassan sikerült kimászni a tinik felszínes problémáival megtelt agyából, az események beindultak, és pár poén is betalált. De valahogy mégsem sikerült összehozni egy igazán szórakoztató, emlékezetes filmet. Még egy kevésbé ismert név (Gabriel Byrne, Olga Kurylenko – Feledés) sem segít ebben. Nem is rossz, de nem is túl jó, inkább olyan, amit az ember otthon néz meg teregetés közben. Kíváncsi vagyok, elkészül-e a második rész.