A magyarok egyik kedvenc étele – ki ne evett volna már? Ki ne ismerné jellegzetes megjelenését, illatát, ízét? De vajon valóban ismerjük? Meg lehet egyáltalán teljesen ismerni a töltött káposztát?
Melyikünk nem lepődött még meg, amikor vendégségben töltött káposztával kínálták: jé, ez nem olyan, amilyet édesanyám főz! Mitől lesz más, mint amit a szomszéd faluban, vagy akár csak a szomszédban főznek? Erre is igaz a mondás: ahány ház, annyi töltött káposzta. Ki így szereti, ki úgy. Én például nagyon…
A töltött káposzta nem pusztán étel. Indikátor, a léleknek és a hely szellemének finom jelzőeszköze. Kevés összetevő szükséges hozzá: darált hús, rizs, káposztalevelek (nyers vagy savanyított), só, bors, ízlés szerint paradicsomlé – de az elkészítése szinte rítus, a tálalása pedig önmagában is ünnep.
Mielőtt elkészítjük, csináljunk cselekvési tervet!
1. Recept: Ha nem lestük el édesanyánktól a fortélyokat, be kell szereznünk egy – vagy akár több – receptet, amik közül kiválaszthatjuk a nekünk leginkább tetszőt. Ezután léphetünk tovább.
2. Alapanyagok beszerzése: Boltban, piacon minden hozzávaló kapható. Ha nincs friss káposztánk, a savanyított is jó, vagy akár fordítva.
3. Eszközök: Szükséges hozzá néhány szokásos konyhai edény, kevésbé gyakorlottaknak mérleg, és egyéb konyhai apróságok. A legfontosabb a töltött káposzta-főző lábas. Ennek egy kritériuma van, mégpedig a méret. Minél nagyobb, annál jobb. Töltött káposztát csak nagy mennyiségben érdemes készíteni. Máskülönben ugyanis olyan hamar elfogy, hogy a családban erős hiányérzetet hagy maga után, márpedig a cél ennek ellenkezője – vagyis a degeszre tömött pocak, a kellemes elbágyadás étkezés után. Ha éppen vasárnap van, ráadásnak egy délutáni szundizás. Ez így teljes.
A töltött káposzta nem veszít a varázsából, ha több napig tároljuk is a hűtőben: rá lehet járni, amíg el nem fogy. És garantáltan elfogy. Ezért is fontos a mennyiség.
A töltött káposzta pszichológiája
Mint már említettem, a töltött káposzta nem csupán étel. Már önmagában a gondolat, hogy elkészítsük, egészséges lelki állapotra utal. Töltött káposztát csak jó kedvvel és szeretettel készítünk. Egyéb módon nem ajánlott – akkor inkább süssünk rántottát.
Az alapanyagok minősége (és természetesen a lábas mérete) után a legfontosabb dolog az arányok eltalálása. A sok rizs – kevés hús arány szegénységre, vagy a szakács fösvény lelkületére utal. A túl sok hús egy kevés rizzsel dekorálva karakteres készítőt jelez. Ő nem szeret sokat “rizsázni” – a lényegre tör. Megmondja a véleményét kerek káposzta. Ellentmondást nem tűr, nem szépíti a dolgokat, kerüli az udvariaskodást. Ő ilyen, így kell szeretni.
Néprajzi vonatkozás
A töltött káposzta árulkodhat arról is, hol készítették. Helyenként eltérő a készítésének hagyományai, van ahol a főzővízbe savanyított káposztát helyeznek, és azzal együtt tálalják. Az egésznek lesz egy pikáns savanykás íze. Jó a gyomornak, könnyen emészthető. Más helyen leöntik paradicsomlével, és abban főzik meg. Ez az előbbinél sokkal lágyabb zamatot eredményez, a tányéron tejföllel megbolondítva még inkább, egy szelet kenyérrel, savanyú vagy kovászos uborkával az igazi. A vendég aligha állja meg, hogy ne szedjen újra és újra, a háziasszony pedig, (visszafogott) örömmel nyugtázza, hogy műve sikert arat.
A méret számít?
Beszélhetünk még a méretről: van, aki apró, szinte falatkányi példányokat készít. Mások nagyobbakat, egészen az öklömnyi darabokig. Ha máshol esetleg nem igaz is, de itt nem számít a méret. Ezt nem lehet elrontani.
Utóérlelés és utóhatás
Van viszont valami, amit el lehet baltázni. Nagyanyáink, anyáink a főt töltött káposztával tele, fedett lábast ruhákba bugyolálták, majd ráhelyezték egy pihe-puha ágyra, és jól betakargatták dunnával. Ott pihent órákig, míg szinte kihűlt. Így ért össze, összeálltak az ízek – megpuhult a káposzta, a rizs, a hús. Az így készített töltött káposzta az ételek királynője. Összehozza a családot, és mindenkit elégedettséggel tölt el. Utána a család nem vágyik másra, csak egy jó délutáni alvásra, hogy aztán újra induljon az élet, immár energiával telve. Ezért a töltött káposztát nem lehet bármely napon készíteni. Az a nap ünnepnap – de legalábbis munkaszüneti -, hagyományosan a vasárnap.
Ne kapkodjuk hát el, és emlékezzünk rá: a töltött káposzta “mindent” elárul rólunk. Adjuk hát meg a módját – meglátjuk, megéri. Engedjük, hogy a család és a vendégek a paradicsomban érezzék magukat.