Mindenki ismeri az ünnepi vásárokról, piacról, vagy csak egyszerűen a kocsmákból. Amikor beköszönt a december és közeleg a Karácsony, megjelennek a főzőmesterek és mesternék, akik a tél távoztával tovaállnak. De miért ne innánk máskor is? Csak mert nem árulják? Pedig nem olyan nagy ördöngösség elkészíteni otthon sem, csupán egy jó recept kell.
Azzal a felkiáltással tértem haza egyik nap, hogy már pedig én forralt bort fogok készíteni. Nekiálltam tehát böngészni a fejemben, no meg az interneten. Mértékegységileg egész érdekes dolgokat találtam, és a hozzávalók is furcsa összetételt alkottak bizonyos esetekben, de végül csak kifőztem valamit. Első nekifutásnak kissé tömény lett, aztán ráéreztem az ízére. Ez lett a végleges lista:
- 750 ml félédes vörösbor
- 4 szegfűszeg
- 1 mokkáskanál fahéj
- 2 evőkanál méz
- 5 kiskanál kristálycukor
- 1 evőkanál citromlé
- kb. fél liter víz és 2 dl citromos tea
A bort egy lábosba töltöm, hozzáadom a cukrot és a mézet, majd folyamatos keverés közben hevíteni kezdem. Ha a cukor felolvadt, sorjába jöhet bele a szegfűszeg, a fahéj és a citromlé. A víz és a tea mennyisége ízlés kérdése, igazából attól függ, ki mennyire szereti erősen – ezért a körülbelül jelző. Nem szabad túlforralni, mert akkor kifőzzük belőle az összes alkoholt. Akkor jó, ha a lábos szélén kis buborékok jelennek meg, vagyis gyöngyözni kezd. Ha forralás közben képződik egy kis habréteg a főzet tetején, nem kell megijedni, a fahéj miatt van. Le lehet kanalazni, de keveréssel el is tűnik, vagy ha egy kicsit meghűl. Ha valaki fűszeresebben szereti, rakhat bele még vaníliát, csillagánizst, mazsolát, kandírozott narancshéjat, vagy ami épp az eszébe jut.
Sok sikert, fogyasszátok egészséggel, és persze mértékkel!