Fiatalok elfekvője – Gondozó kert

A nyócker elhagyatott és barátságtalan házai között bújik meg a valaha Őszirózsa Szociális Otthonként üzemelő Gondozó kert, Budapest már-már unalmasan túlzsúfolt romkocsma-térképének újabb színfoltja. A könyörtelenül felszámolt kultikus múltú Tűzraktér ex-pultosai itt nyitottak ugyanis teret elképzeléseiknek, miután beszűkültek a perspektíváik a Tűzoltó utcában. Már nem öregek otthona, még nem a fiatalok krimója. Valami már meghalt, de még semmi új nem született.

A honlap alapján nagyon csábító a hely, borostyánnal és fényfestéssel díszített, ódon házfalak között álló kiállítótér, piac, filmklub, hangár-színház, játékterem, konyha és Parapark csalogatja be az idelátogatót. Azonban ahogy ballagunk a haljéktalanszállóval és szakadt, kétes alakokkal szegélyezett, sötét és teljesen kihalt józsefvárosi, lepukkant épületek között, elvárásaink lépésről lépésre zsugorodnak.

Belépve a Gondozó kert sokkal kevésbé látványos, mint a honlap túlexponált művészfotóin. A fényfestés és a borostyán a helyén, akár a csocsó és a Parapark. A pultban viszont nem kedvesek a csaposok. A tízezressel való fizetési szándékomat például a hét főbűn közé sorolják. Mivel nem tudnak visszaadni, úgy vélik, lenyúlom tőlük az összes aprót, én, a szemét vendég. Retteghetek, hogy arra ítélnek, életem végéig csapoljam a felvizezett Ottakringert 420 Forintért. De nem ez történik, nemhogy nem zárnak be, még ki is szolgálnak! Az említett, különleges nevű sör mellett csak két másik kapható, az igényeimhez képest ez meglehetősen szegényes választék. Persze ez az én hibám, hiszen ha pálinka-kedvelő lennék, akkor mintegy nyolc hazai, kiváló márka közül válogathatnék. Ha pedig követni szeretném a feltörekvő fröccskultúrát, akkor hosszú lépésekben eljuthatok a kisfröccstől a házmesterig, és ez nem vice. Ha megéheztünk, konyha is üzemel, de csak azoknak, akik velem ellentétben tíz előtt érnek oda, ezért az ételekről írjanak bejegyzést ők.

A belső desing elég lapos, és nem mentség, hogy a hely még a félkészültség állapotában van. Rendben, hogy idősek otthona volt, és a környező nyolcadik kerület alvilági romlás-romantikájával operálnak, de mégis: van az, ami ódon, antik és dekadensen kopottas és van, ami egyszerűen csak igénytelen. A Gondozó ez utóbbi. Azt a vonalat követi, amit több szórakozóhely és egyén is: legyünk lepukkantak, az ugyanis trendi, underground meg alternatív. Éljen a egyedi igénytelenség szemben a tömegluxussal! Nekem más a véleményem. Ha még mindig nem uncsi a lázadósdi, akkor se a zéró igényességgel próbáljunk polgárt pukkasztani.

A Gondozó kert létrehozóinak minden rossz benyomásom ellenére sok eredeti ötlete van: például a kiállítótéren keresztül besurranhat azért a dohos falak közé a kultúra, főleg, ha a filmklub nem csak egy “under construction” feliratra mutató link lesz a honlapon, és a beígért hangár-színház is feltámad hamvaiból. Szintén jó ötlet, hogy a hét különféle napjain eltérő zenei stílusok képviselőit hallhatjuk: csütörtökön jazzre és swingre rázhatunk, a szombat esti ráhangolódást akusztikus zene alapozza meg, holnapután kiskedden népzene, vasárnap pedig örömzeneként aposztrofált táncház veszi át a terepet. Kezdő akusztikus zenekaroknak folyamatos bemutatkozási lehetőséget biztosítanak az oldal tanúsága szerint.

Sajnos nem próbáltuk ki a legnagyobb dobást, a Paraparkot, ahol térképek és elrejtett jelképek alapján kell kiszabadulni helyekről, élő szereplőivé válva egy képzeletbeli videojátéknak.

Hajrá Gondozó kert! Ha túljuttok a kezdő kocsma gyermekbetegségein – ez a volt öregek otthona -, akkor egy szép napon akár a kulturált szórakozás józsefvárosi fellegvárává avanzsálhattok!

Részletes információt az ittasellato.hu oldalon is találtok!