Velence kitűnő adottságokkal rendelkezik ahhoz, hogy mágnesként vonzza a budapesti strandolni vágyókat. A napokban ott jártunk és felmértük a terepet, az eredmény viszont kiábrándító.
Ahogy beüt a hőség Budapest népe hirtelen a vízpartra vágyik. Néhány éve még több ingyenes megoldás létezett a főváros környékén, ám ezekhez sosem volt egyszerű eljutni, vagy épp nem voltak legálisak. A Lupa sziget melletti bányatórendszer például évtizedeken keresztül vonzotta a vízpart szerelmeseit, ám az akkoriban még illegális és veszélyes is volt, ráadásul 20-30 percet is kellett sétálnia azoknak akik nem valamelyen járművön érkeztek. Tavaly óta, amióta Lupa Strand néven hivatalos fürdőzési lehetőséggé alakították, könnyebben elérhető, de így már megszűnt az ingyenessége is.
Kézenfekvő megoldás viszont a Velencei tó felkeresése. A Déliből viszonylag sűrűn, Kelenföldről még sűrűbben közlekednek vonatok, amikkel maximum 45-50 perc alatt a tó keleti pontján, Velencén találhatjuk magunkat. A jegyár sem vészes, a felnőtt jegy oda-vissza nincs 1200 Forint, az első strand pedig ingyenes, így tekinthetjük ezt a beugrónak. Ha megnézzük a pesti árakat, láthatjuk, ez még mindig a legolcsóbb megoldás, így egy meleg nyári hétvégén elkerülhetetlen a zsúfoltság.
A szörnyűség viszont nem itt kezdődik, hanem ahogy elérünk Velence első strandjához a Velence Korzóhoz.
2014-ben készült el ez a csodálatosnak nem mondható remekmű, ami gyakorlatilag egy homokos plázst és egy plázát foglal magába. Anno sokat jártam ezen a partszakaszon. Fás, füves terület volt, sok árnyékkal, némi infrastruktúrával, néhány büfével. Olyan igazi szabadstrand feelinggel. A tó környékén megszokott lépcsős bejárási móddal, de alapvetően nem túl mély, tiszta vízzel. Ez 2008-ig nagyjából így is volt.
10 évvel később, 2018 nyarán még csak néhány csenevész fa volt a partszakasz azon részén, amihez látszólag minimálisan nyúltak hozzá. A pláza előtti homokos partról pedig még azt az apró füves-fás ligetet is kiírtották, ami nemrég még némi árnyékot adott azoknak a szerencséseknek akik odafértek. Cserébe lehet bérelni napernyőt, nyilván nem ingyen. Viszont sokaknak ez a homokos dolog tiszta tengerpartfeelinget ad, gondolom ezért lett ilyen. A strandon nem nagyon sikerült öltözőkabint sem találni, csupán a plázában lévő mosdót lehet ilyen célra (is) használni. Viszont mivel több illemhellyel nem találkoztunk a környéken, így érthető, hogy ránézésre félórás várakozással számolhatnak a hölgyek. Elméletileg a vasútállomás irányában van még egy, de azt már nem akartuk megkeresni. A pláza miatt a hagyományos strandbüfék zöme kiszorult a terület két szélére, és mivel úgy látszik, az átlag ember még mindig a lángos-hambi-hekk kombóval üzemel a strandon, ezeknél (is) hatalmas sorok kígyóznak.
Cserébe kaptunk egy plázát a vízpartra. Igen, egy plázát! Kétszinteset! Az alsó szinten van egy Decathlon, inkább értelmes árú strandkellékbolt jelleggel, van egy Spar és egy Rossmann, ami tényleg hasznos, illetve töménytelen fancy kávézó és kajálda, ami vasárnap délután kongott az ürességtől. Az emeletet pedig inkább csak a kilátás miatt érdemes felkeresni. Szóval van is ott valami, de inkább nincs.
Viszont mivel alapvetően tök ingyenes az egész, így nyilván boldog-boldogtalan fetreng egymás hegyén hátán és hülyülnek meg a tömegtől, a naptól vagy épp az elfogyasztott üdítőtől. Pedig ha tudnák…
Mivel mi északról érkeztünk, de a plázáig alig tudtunk elvergődni, ezért hamar kifordultunk és kerestünk egy jobb helyet.
Alternatíva
Velence északi részén van egy másik strand. Sokan onnan ismerhetik, hogy ott szokták megrendezni az EFOTT Fesztivált. Aki autóval érkezik, annak az autópályától nem is kell messze menni, de a vasúttól is csupán 3 km sétányira van.
A strand belépős ugyan, de az a 900 Forint, amibe kerül pont arra jó, hogy megszűrje a közönséget. Ottjártunkkor, míg a Korzón egy gombostűt nem lehetett leejteni, addig a Velencei Vízi Vár nevű északi strandon azon gondolkodtunk, hogy melyik bejárat melletti telepített napernyő vagy épp fa alá cuccoljunk le. A kerékpárokat is szívesebben zártuk ott le és egyáltalán nem gondoltunk arra, hogy valakit kint kéne hagyni, hogy őrizze a cuccokat.
Az egész strandon több mosdó, öltöző és büfé várja a vendégeket, és ugyan ahol mi voltunk, nem voltak már túl kedvesek, de nem tűntek vészesnek sem az árak, sem a kaja minősége. Olyan tipikus strandkaja.
A tó többi része
Mivel a nap apropója a tó körbekerekezése volt, benéztünk a másik két fürdőváros strandjaira is. Felváltva volt megtalálható az ingyenes és a fizetős partszakasz. Természetes módon az ingyenes strandok népsűrűsége mindenhol magasabb volt, de az összes strandon találtunk rendesen árnyékos és füves terület is. Sőt, azt kell mondjam, mindegyik rendesen fel volt szerelve a szükséges infrastrukturális épületekkel is. Emiatt pedig különösen érthetetlen a velencei hozzáállás.
Kerékpárral a tó körül
Ha már körbetekertünk a tavon, ejtsünk néhány szót erről is. Mivel a táv nincs 30 km, érthetően rengeteg biciklissel találkozhatunk, akik közt ugyanúgy megtalálható volt az a fajta alkat, aki szerint övé a világ és mindenki másnak kuss a neve. Ezen kívül a tervezők valamiért görcsösen ragaszkodtak ahhoz, hogy ahol csak lehet, a parton legyen a kerékpárút. Ez szép is lenne, sőt, sok helyen még szintbéli különbség is van a járda és a kerékpárút között, de egy forró nyári napon ha nem strandolni akarunk, akkor érdemes egy szomszéd utcát választani a tekerésre, különben folyamatosan kerülgetni és csengetni kell, amit sokan még akkor is támadásnak vélnek, ha amúgy a kerékpárúton sétálnak. Velencén pedig a Drótszamár kemping és a vasútállomás között mindenképp a főutat és/vagy a szervízutat javaslom, mert van egy szakasz, ahol két biciklis sem fér el egymás mellett, de nagyon sok gyalogos is arra sétálgat, a fentebb említett korzózó tömegről nem is beszélve.
Tanulság?
Talán csak annyi, hogy olcsó húsnak híg a leve. Inkább menjetek a fizetős strandra. Még vonatjeggyel is olcsóbb, mint bármelyik pesti strand, de ezerszer kellemesebb ott nyugodtan pihenni, mint a tömegben túlélni a napot.
Kiemelt kép: velenceinfo.hu