Oktatás a Tisztaszoftver Program után

2012. március 7-én rendezte meg a Computerworld az idei Open Source Konferenciát, amely számomra két okból is érdekesnek ígérkezett. Egyfelől szerintem nagyon különleges hangulata van egy olyan rendezvénynek, amelyet mozitermekben tartanak, másfelől tetszik, hogy helyet kaptak oktatást érintő témák is. Ilyen volt például az a prezentáció, amely a Tisztaszoftver Program utáni időszakot értékelte.

Mátó Péter, az FSF-hu Alapítvány munkatársa elmondta, a program csak látszólag volt ingyenes, hiszen a magyar államnak pénzbe került. További problémát jelentett az is, hogy abban az esetben, ha a licence lejárt, vagy az adott PC nem volt képes futtatni a szoftvert, más megoldást kellett találni. Ekkor pedig csöbörből vödörbe estek a felhasználók… Van azonban egy alternatív út is, méghozzá az, hogy szabadszoftvereket kell telepíteni a PC-kre. Ez persze nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik, hiszen a fenti rendszerek használata az eddigiektől eltérő infrastruktúrát és szaktudást igényel. Például egy Linux esetében nem a vírusirtóval kell majd bajlódni, hanem a szoftver működtetésével, mivel ehhez nagyobb mértékű informatikai tudás szükséges. Ez pedig problémát okozhat a rendszergazdáknak, akiknek most egy egészen másmilyen logikájú szoftverparkot kell üzemeltetniük. Mátó Péter szerint ezt nem szívesen vállalják fel. A megváltozott szemléletet előadónk úgy magyarázta, hogy ebben az esetben nem a World-öt kell tudni kezelni, hanem szöveget kell tudni szerkeszteni – bármilyen szoftverrel.

Ez a szükséglet hívta életre a Szabad út projektet, melynek célja a korlátozásmentes alternatíva megteremtése. Megvalósításához szükség van az infrastrukturális igények feltérképezésére, a megfelelő szoftverek kiválasztására és egyszerű, használati leírására. Az elképzelések szerint a projekt olyan dokumentációt állítana össze, ami röviden összefoglalja a fentieket. Jelenleg kész vannak a gyakorló tanárok által összeállított tematikák, az infrastrukturális szükségleteket pedig prioritási sorrendbe rendezték. Ezekkel párhuzamosan olyan mellékprojektek is futnak, mint például a LibreOffice modul fejlesztése.

A hallottak alapján egy szimpatikus projekt elején tartanak az Alapítvány munkatársai. Bízom benne, hogy sikerül megvalósítani elképzelésüket. Én, aki az oktatásban dolgozom, ilyenre nem igazán tudok példát mondani. Tapasztalataim szerint felsőbb szinteken rendkívül hangzatos elképzelések repkednek, de foganatjuk valahogy sosincs. Csak remélni tudom, hogy az informatikai területeken napjainkban végbemenő innovációk utat törnek maguknak az edukációban is.