A tudomány fejlődésének köszönhetően az információs társadalomban élő ember egy újabb szintre lépett. Murakami Haruki, japán író utópisztikus regényében két világban zajló eseményeket ismerhetünk meg, melyek történései összefonódnak.
Az információ hatalom, így védeni kell. A világ immáron két táborra oszlott, azokra akik őrzik a tudást, és azokra akik meg akarják szerezni. Főhősünk a védelmezők (numerátorok) csoportjába tartozik. Egy megbízást kell teljesítenie, amely azonban teljesen felforgatja az életét. A polihisztor tudós kutatásának anyagait kódolja, amelynek következtében hatalmas galibába keveredik. A föld alatt élő “setétek világában” kell harcolnia, de ekkor még azt sem tudja, hogy igazán miért folyik a küzdelem.
Mindeközben a másik szálban (a világvégén) egy különös, fallal körülvett, árnyéktalan, tudattalan, unikornisok lakta települést ismerünk meg. Ez a történet az itteni főszereplő megérkezésével kezdődik. Ahhoz, hogy a városba léphessen meg kell válnia árnyékától, és többé sosem mehet a falon kívülre, vagy egyesülhet ismét a másik, “sötétebb” felével. Kiderül, hogy az emberek árnyékai elpusztulnak, és ezzel tudatuk, korábbi énjük is megszűnik létezni. A még ép tudatú férfi álomfejtőként kezd dolgozni a helyi könyvtárban.
A könyv sztorija lassan forr ki, csupán az utolsó harmadában derül ki pontosan, mi a kapcsolat a világok között. A szereplők végig névtelenek maradnak. Míg a Japánban játszódó részek során valós helyeket használ az író, addig a szereplők kiléte végig pontatlan marad. Ennek oka talán, hogy a történetben betöltött szerepük és egymáshoz fűződő viszonyuk a lényeges. Az író ezzel is erősen fenntartja a fikció világát.
A modern tudomány által alkotott életet ismerhetjük meg, ahol a tudomány az emberi elme képességeinek határait már kitágította. Ez azonban a világ működésének változását eredményezi. Sőt, nem is egyét! Tudat és tudatalatti háborúja ez, amelyből csak egy kerülhet ki győztesen.
