Valószínűleg mindenki látta, hallotta vagy olvasta az Óz, a csodák csodája történetét, amelyben Dorothy Kansasból legyőzi a Gonosz Nyugati Boszorkányt. Bizonyára a nagy többség az aranyos kislánynak szurkolt a piros cipellőért folyó harcban. De miért is? Hiszen a méregzöld, seprűn manőverező, rikácsoló hangú és gonosz boszorkányról semmit sem tudunk. Miért is olyan fontos neki az a fránya cipő? Egyáltalán miért gonosz? Vagy feltehetném azt a kérdést is, hogy gonosz-e ő egyáltalán? Nem ismerjük az ő történetét, csak a mese egyik oldalát látjuk, amelyik gonosznak, sőt a leggonoszabbnak állítja be.
A könyv olvasása során teljesen átértékelődhet számunkra a jó és a rossz szembenállása, megfordulhat a szemléletmódunk. Akkor ki is a gonosz? A diktatórikus elveken működő Óz és birodalma vagy a különc, zöldbőrű „boszorkány”, aki csak próbál beilleszkedni? A következtetés az olvasóra van bízva, hiszen nincs ránk erőltetett nézet, a kapott információk sorsáról mi magunk dönthetünk.
Maguire regényének nyelvezete nem a legegyszerűbb és témája sem oly’ könnyed, mint Baum meséjének. Ajánlom mindazoknak, akik a régi történetet hallva elgondolkodtak már azon, miért is fontos a banyának az a fránya piros cipellő.