Mielőtt bármi egyébre gondolnánk a címről, mint ami – gyorsan megjegyezném, hogy Gyümölcsfalvai György közelmúltban megjelent ifjúsági kisregényéről esik itt szó, amely egyben legelső, publikált műve is. A szerzővel kapcsolatban egy fiatal, huszonéves pesti főiskolásra kell gondolnunk, aki egy felettébb meglepő és nem mindennapi történettel rukkolt elő.
Ráadásul tette mindezt úgy, hogy kezdetben alig volt némi tudása a témában, amiről később rengeteg, kitartó kutatómunka eredményeképp önállóan szerkesztett egy kisebb terjedelmű könyvet. Műve a kamasz, hemofíliás Forgó Áronról mesél, és nem mindennapi küzdelmeiről. Mint a legtöbb hétköznapi ember első hallásra azt gondoltam, rögtön a betegségről szól, meg hogy aki ettől szenved, annak élete veszélyben forog egy bőrén keletkező karcolástól is, hiszen nehéz megállítani a vérzésüket. György, vagy nevezzük becenevén szerzőnket, Kevin, kisregényével kiokított, hogy valójában korántsem ilyen horrorisztikus képre kell gondolnunk, ha szembetalálkozunk ezzel a bajjal.
A könyv ötletének megszületése egy internetes beszélgetés útján pattant ki az író fejéből, amikor egy hemofíliás beszélgetőpartnerre talált a nagyvilágban. Gondolt egyet, és mondhatni, hogy a világon elsőként kovácsolt szépirodalmi művet a betegségről. Ami nem is igazán betegség, hanem egy állapot, hiszen mellette normális, teljes élete lehet az érintett személynek. A legkellemetlenebb része, hogy hetente néhány alkalommal injekció formájában szükséges pótolniuk a hiányzó fehérjét. Sőt, nem is a külső sérülések veszélyesek, hanem a belső vérzések, de az orvosi utasításokat szem előtt tartva, ezek majdnem teljes mértékben megelőzhetőek. A mű megjelenését persze néhány alapos előkészület előzte meg. György csatlakozott a Magyar Hemofilía Egyesülethez, ahol azóta is önkénteskedik, és ami a későbbiekben kiadta könyvét. Több hemofilíában szenvedő emberrel is konzultált, és összevetette néhány évtizeddel ezelőtti és mai helyzetüket. Az orvostudomány fejlődésével rengeteget javultak életkörülményeik, és sokkal élvezhetőbb mindennapokra tettek szert ezáltal. Mindezt Forgó Áron történetén keresztül mutatja be nekünk, ahol olvasás közben úgy érezhetjük magunkat, mintha egy kedves, megértő tanár próbálná felnyitni a szemünket és megértetni, hogy igenis érdemes tisztában lennünk hasonló dolgokkal. Tanulságot nyújt nekünk, hogyan kezeljünk és ne kezeljünk az embereket, akiknek nem adatott meg az egészség magától értetődően. Egyenlő bánásmóddal álljunk hozzá mindenkihez, hiszen sokak életét tehetjük boldogabbá, és nem utolsó sorban jobb emberekké válhatunk ezúton.
A szerző remélem a jövőben is tollat ragad majd, hogy hasonlóan meglepő és eredeti témákkal örvendeztessen meg bennünket élvezhető, olvasható formában. Ránk fér az okítás!
