Magyarország nemzeti ünnepe és hivatalos állami ünnepe az államalapítás és az államalapító Szent István király emlékére. De nem csak nálunk ünnep eme jeles nap – összeszedtük nektek, miről híres még augusztus 20-a.
Augusztus 20. Magyarországon: kezdetektől napjainkig
Államalapító Szent István király ünnepe
1083. augusztus 20-án Szent László király a Nagyboldogasszony ünnepe utáni első vasárnap emeltette oltárra I. István király maradványait nyughelyén, a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában Imre herceg és Gellért püspök ereklyéivel együtt, ami az akkori szokások szerint a szentté avatást jelentette.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése utáni Bach-korszakban nem engedélyezték a független magyar államot jelképező első király ünneplését, de 1891-ben Ferenc József munkaszüneti nappá tette augusztus 20-át.
A trianoni békeszerződés után az ünnep kibővült tisztavatással, ünnepélyes őrségváltással, a néphagyományok ápolásával, és 1927 óta minden évben tűzijátékkal. A két világháború között újra a nemzeti érzelmek kerültek előtérbe, így az 1938. évi székesfehérvári országgyűlés törvénybe iktatta Szent István emlékét és a nemzeti ünnepet. A kommunista hatalom ezt nem törölte el, hanem 1950-től a Népköztársaság ünnepévé, illetve a Magyar Népköztársaság Alkotmányának ünnepének nyilvánította.
A rendszerváltás után, 1991-ben az Országgyűlés a nemzeti ünnepek közül kiemelve állami ünneppé nyilvánította. A 2011-ben elfogadott Alaptörvény külön cikkben nevesíti a nemzeti ünnepeket, köztük augusztus 20-át mint hivatalos állami ünnepet.
Szent Hierotheosz ünnepe
A kereszténység második milleniuma óta Szent Hierotheosz magyar püspök ünnepe. Az ortodox kereszténység ugyan nem vert gyökeret a magyarok közt, ennek ellenére a magyarok korai térítői közé tartozik Hierotheosz.
Debrecei viágkarnevál
1966 óta néhány kihagyással minden év augusztus 20-án rendezik meg a debreceni virágkarnevált, amely mára hazánk legismertebb rendezvényévé nőtte ki magát. Kezdetben még csak hazai fellépők és középiskolás csoportok kísérték a virágkocsikat, pár év múlva jelentek meg a külföldi csoportok – először a szocialista országokból, a rendszerváltás után pedig a világ minden tájáról. A karnevál a nézőközönség elismerése mellett számos rangos szakmai minősítést is magáénak tudhat, többek közt a Magyar Művészeti Fesztiválok Szövetségének kiváló minősítését is elnyerte.
A függetlenség helyreállításának napja Észtországban
Az Észt Köztársaság II. világháborúbeli sorsa 1939 augusztusában teljesedett be, amikor Sztálin és Hitler egyezményt kötött Kelet-Európa érdekszférák szerinti felosztásáról a Molotov–Ribbentrop-paktumban és annak titkos záradékában. 1940. június 16-án a Szovjetunió megkezdte Észtország megszállását. A Vörös Hadsereg június 17-én észtországi laktanyáiból vonult az észt utcákra. Másnap további 90 000 katona érkezett. 1940. június 17-én az észt kormány az elsöprő szovjet túlerő láttán harc nélkül lemondott, megelőzve ezzel a nyílt háborút és a vérontást.
1940 augusztusában Észtországot Észt Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaság néven formálisan is betagolták a Szovjetunióba. Szörnyű időszak vette kezdetét az országban. Amikor a német Barbarossa hadművelet megindult a Szovjetunió ellen, kb. 34 000 fiatal észtet vonultattak be erőszakkal a Vörös Hadseregbe. Kevesebb mint 30%-uk élte túl a háborút. A politikai foglyokat nem evakuálták, hanem kivégezték őket.
Német csapatok és észt partizánok 1941. augusztus 17-én foglalták el Narvát és augusztus 28-án az észt fővárost, Tallinnt. Miután a szovjeteket kiverték Észtországból, a németek lefegyvereztek minden partizáncsoportot. A németek a háború következtében kirabolták az országot, és végrehajtották a Holokausztot. 1944-ben a Vörös Hadsereg újabb inváziója fenyegette Észtországot – 1944 őszére vissza is foglalták. A szovjet rezsim fontos jellemzője volt a militarizáció, valamint a bevándorlás. A népesség 45 év alatt félmillióval nőtt, viszont 1980-ban az oroszosítás és a bevándorlás olyan mértéket ért el, ami már elszórt népi tiltakozást váltott ki.
1991. augusztus 20-án, a moszkvai katonai puccs idején Észtország formálisan is kinyilvánította függetlenségét, újraélesztve az 1940 előtti államot. Az első ország, amely elismerte a független Észtországot, Izland volt két nappal később. Az utolsó orosz csapatok 1994. augusztus 31-én távoztak.
Marokkó: a király és a nép forradalmának napja
1904-ben Franciaország és Nagy-Britannia megállapodott a befolyási övezetek felosztásáról Marokkóban. Az 1912. március 30-án aláírt fezi szerződésben Marokkó Franciaország védnöksége lett. A franciák 1953. augusztus 20-án Madagaszkár szigetére száműzték V. Mohammed szultánt, melynek kapcsán a francia védnökséggel szemben aktív ellenállás bontakozott ki az ország minden vidékén. A legnevezetesebb Oujda esete, ahol a marokkóiak az utcán támadtak meg franciákat és más európaiakat.
1955. október 1-jén indultak meg az újonnan felállított “jais al-tahrir” (Felszabadítási Hadsereg) hadműveletei. Ez felállította Kairóban a “Comité de Libération du Maghreb Arabe” (Az Arab Maghreb Felszabadító Bizottsága) nevezetű szervezetet. Egyiptom részt vett a megszállás elleni mozgalomban. A Bizottság célja V. Mohammed király hazatérésének kikényszerítése volt, Algéria és Tunézia felszabadításával együtt. 1955-ben a franciák beleegyeztek V. Mohammed visszatérésébe, és a következő év elején tárgyalások kezdődtek a marokkói függetlenségről.
Annak ellenére, hogy a franciák szerint a bánat és a kétségbeesés napja lenne, augusztus 20-a a remény és a forradalom napja volt.
Források: WikiPedia, Britannica, Visit Estonia, Morocco World News