A hétvégén zajlott a 34. alkalommal megrendezett Visegrádi Nemzetközi Palotajátékok, amely több ezer embert vonzott a Duna menti élő középkor városába. Ahogy a Palotajátékok törzsvendégei már megszokhatták, magas színvonal, sokszínű programkínálat, barátságos hozzáállás és profi szervezés jellemezte a rendezvényt. Mi mindenen lehetett részt venni? Erről számolunk most be.
>>A Palotajátékokat először 1984-ben rendezték meg emléket állítva az 1335-ös Visegrádi Királytalálkozónak, ahol a magyar, cseh és lengyel király kötött szövetséget kiegészülve a Német Lovagrend kontúrjával. A szövetségük alapja az volt, hogy kikerüljék Bécset, mivel az árumegállító joggal rendelkezett, így egy új kereskedelmi útvonalat jelöltek ki. A szövetség hosszú évtizedekre hozott nyugalmat az országra, egy erős Közép-Európát alkottak. És mondanom sem kell, az akkori Visegrádi Hármak a mai Visegrádi Négyek. Az 1335-ös szövetség még ma is fennáll.<<
Minden reggel 9 órától válthattak a látogatók napi jegyet, amely a Királyi Palotába, a Borudvarba, a Salamon-toronyba és megannyi színes programra biztosított belépést. 
A Palota kertjében gyermek játszóház üzemelt egész nap, a Herkules-kútnál pedig egymást váltották a középkori zenekarok, mint például az Aranyalma Páros és a Hollóének Hungarica. Emellett tárlatvezetésen, szakmai bemutatón, hagyományőrző kézműves vásáron, középkori életmód bemutatón vehettek részt az érdeklődők. A Palota teraszán egy komplett katonai tábor volt felépítve. Megismerhették, hogyan zajlott egy királyi lakoma, milyen is volt az udvari élet, miképpen készültek fel egy-egy viadalra a harcosok.
A Borudvarban a magyar vidék legjobb borait kóstolhatta a nagyérdemű Károly Róbert társaságában, aki a lovagi tornák után mindig betért ide egy kis felfrissülésre a következő összecsapás előtt. Az ízletes étkekért a Visegrádi Reneszánsz Étterem felelt: agyagedényeken fogyaszthatták el a kacsacombot lilakáposztával, míg a középkori hangulatot itt is a zenekarok szolgáltatták. 
A Parkszínpadon egész napos szórakozást garantáltak a gyerekeknek a különböző bábszínházas előadások és koncertek keretében, ahol egyébként megpihenni is érdemes volt, a hatalmas fák lombjai menedéket biztosítottak a meleg elől. 
A Salamon-toronyban részt lehetett venni a Lovagi öt próba vetélkedőn, ahol bárki kipróbálhatta magát, vajon bírná-e a lovagok életét. A Szent György Lovagrend Apródképzőjének bemutatója, a szerb-, a szlovén- és szlovák lovagok bemutatója mellett a toronyban tárlatvezetés is zajlott.
A nap fénypontja mégiscsak a Királyi menet volt, amely a templomtól egészen a Palotáig vonult, és az összes fellépő megmutatta magát, utána pedig kezdődhetett a lovagi torna. A nézők három típus közül választhattak: A lovagi tornák résztvevőikben és időtartamukban voltak eltérőek, illetve, hogy melyik király a „házi gazda”. 
- Kázmér lengyel király lovagi tornája
- Károly Róbert magyar király lovagi tornája
- János cseh király esti lovagi tornája
A lovagi tornák fellépői között volt a királyi solymász, aki nem csak sólyommal, de egy egerészölyvvel is elkápráztatta a közönséget; megtartotta bemutatóját a Fekete Sólymok Íjászcsapata, a Vermes Lovasíjász Törzs, a Primavera visegrádi táncegyüttes, a Visegrádi Szent György Lovagrend Apródképzője, az Olasz zászlósok Lanciano-ból, Haramza Márk és természetesen Kassai Lajos lovasíjász világbajnok. Emellett felelevenedett előttünk a Rozgonyi csata a Sereghy Törzs és a Szent György Lovagrend harcosai előadásában. A gyalogosbajvívást a torna fénypontja, a kopjatörés követte, a zárást pedig egy elementáris csata jelentette. Az összes fellépő és hagyományőrző hihetetlen profizmussal és szenvedéllyel csinálta a dolgát, valóban olyan érzése volt a nézőnek, mintha visszacsöppent volna arra a bizonyos 1335-ös ünnepségre Károly Róbert udvarában.
A lovagi tornák elképesztően hangulatosak, de ami az utóbbi évek során a legnagyobb sikert aratta, az az esti lovagi torna. Még világosban kezdődik, de sötétben fejeződik be, az ölyv mégis visszatalál. A Palota és a Fellegvár kivilágítva, a lovagok tüzes fáklyákkal vívnak, a csatában lángoló ágyúgolyókat lőnek ki, míg az udvari bolond tüzet okád. Idilli középkori pillanat. 
A két főherold, akik a lovagi tornákat vezették, nem volt más, mint Papp János és Papp Dániel színművészek. Apa-fia párosa igen jól működik, hiszen fél szavakból értik egymást, teljességgel egy hullámhosszon vannak, tökéletesen működnek együtt mind az információ átadásban, mind a közönség szórakoztatásában. Röpködnek a szóviccek, a hasznos történetek és bizonyos előadásokon Papp János verse is. 
Az évek során folyamatosan fejlődik a rendezvény, idén például jobb volt a koordinálás, nem voltak tömegek, feltorlódás. A rendezők képben voltak mindennel, segítőkészen viszonyultak a vendégekhez. A lovagi tornák időben kezdődtek, nem volt csúszás, a látogatók nagy része pedig már a napi jegyes megoldást is megszokta. És mivel a péntek pont 13-ára esett, így csak ezen a napon az esti lovagi tornán meglepetés is várta a közönséget: megtudhatták, miért is szerencsétlen nap a péntek 13. 
>Ahogy sétálunk a hosszú fő utcán gyerekek hangos nevetése, ostor csattogtatása és középkori zene kíséretében, valami ismerős érzés járja át az embert. Ismerős a kultúra, az ízek az agyagedényeken, a ritmus lüktetése a lábunkban, a harsonák okozta fenségesség. Az egész rendezvényből lüktet a hagyományőrzés, a magyarság, a régi korok dicsősége. Visegrád nem csak megrendezi ezt az eseményt, hogy együtt éljük át ezt a középkori csodát, hanem csak ez az a hely, ahol ezt átélhetjük. Visegrádon mindenki egy kicsit otthon lehet, egy kicsit kaphat a rég letűnt talán fényesebb korokból. Feltárhatja azt az életet, amely akkoriban volt, amelynek akár még jó is lett volna a részese lenni. Hiszen mindenki álmodozik kiskorában arról, hogy lovag vagy hercegkisasszony lehessen. Itt, a három nap alatt, de akár egész évben is, ez valósággá válhat. Visegrád az élő középkor városa. Egyszerűen csak hagyni kell, hogy beszippantson az idő-vákuum.<<
Videó: Földi Roland
