Zajlik a novemberi túrázás, a hónap utolsó szombatján pedig újra a Balaton-felvidékre kalauzol minket a Cartographia Kupa. A Tanúhegyek nyomában túra nyári változatán két évvel ezelőtt jártunk, látvány szempontjából abban az évben a kedvencem volt.
Nos, mielőtt beharangoznám a fent említett túrát, legyen előtte egy kis áttekintés, merre jártunk mostanában. November elsején a “szokásos” Piros 35-ös túrán vettünk részt. Nagyon jó útvonal, a 35 km-es útja Rómaifürdőről indul és Dobogókőn ér véget. A 20, 50A, 50B, 65 és 85-ös távok közül lehetett volna választani még. Idén sikerült jól kiszúrnom magammal, és a Csikóváraljai menedékháztól egészen Dömösig gyomorgörccsel meneteltem. Tanulság: miközben beszélgetsz a pontőrökkel, figyelj oda, mennyi aszalt sárgabarackot eszel! Egyéb iránt nagyon szép időnk volt, kifejezetten szeretem az MVTE által rendezett túrákat, mert mindig jó a szervezés.
A következő hét szombatján (8-án), Cartographia Kupa túra volt: Gercse 15/35, az Ösvénytaposó Baráti Társaság jóvoltából. Őket a Kevély Körüli Kevergés-ről ismertük, ami mellesleg életem körülbelül második teljesítménytúrája volt, és nagyon haragudtam a testvéremre, hogy így bedobott a mélyvízbe. Avatatlan és gyakorlatlan lábnak egyáltalán nem könnyű a Kevélyeken bucskázni fel-alá, jobbra-balra, főleg acélbetétes bakancsban. Az öltözködésről és minden féle okosságokról bővebben ebben a cikkben olvashattok. Visszatérve a Gercse-túrára, roppant borongós időnk volt reggel, esővel riogattak egész nap, ezért csak a 15-ös távon indultunk útnak. Igaz, a Budai-hegységben barangoltunk, de a túra nem része a Budapest Kupának. A Gercse templom feltehetőleg a XIII. században épült, legalább is az első írásos emlék 1212-ből származik róla. A török időkből, a mai Budapest területén fekvő, hajdani középkori falvak templomai közül az egyik legjobb állapotban fennmaradt a gercsei, amelyet először 1956-ban újítottak fel. A templom eredetileg román stílusban épült, falai a 12. századból származnak, patkó alakban kiépített szentélye ritkaságnak számít Magyarországon, csak a Felvidéken találni elvétve hasonló megoldásokat. Igazán lebilincselő látványt nyújt, ahogy a mező közepén nagyra nőtt fák között megbújik a kis templom.
A következő megint csak MVTE szervezés, mégpedig a Hegedűs Róbert emléktúra. Tavalyról valamiért rossz érzésem volt az útvonallal kapcsolatban, mintha nem lenne túl barátságos. Na igen, nagyjából az út harmadánál már tisztában voltam vele, hogy azért, mert sok benne a rece-fice. Magyarán szólva, a szintelosztását egy kicsit lapos EKG görbéhez tudnám hasonlítani. Jó túra egyébként, szép helyeken megy. Napsütéses, őszi időt fogtunk ki, de ezért a túráért meg kell ám dolgozni. Alaposan megizzasztja az embert, ahogy hegyre fel, hegyre le mászatják a szervezők. Szépjuhásznéról indultunk, haladtunk a Hárs-hegyi körúton, majd felmásztunk a Fekete-fejre, le a Remete-szurdokba és utána fel a Remete-hegyre, elértük Solymár és Hidegkút határát, haladtunk az Alsó Jegenye-völgyben. Felkapaszkodtunk a Kálvária-hegyre, utána barangoltunk a Hármashatár-hegy oldalában, átmentünk az Áprád-kilátóhoz, majd a Apáthy-szikla után lezuttyantunk a városba. Már csak Szépjuhásznéra kellett visszamászni, sok nagy, aszfaltos emelkedőn, ami erdőbe torkollik, míg végül elértük a gyermekvasút állomását. Ezzel az MVTE érem sorozatot már kipipálhatjuk, hiszen ez volt az utolsó túrája.
A soron következő úticélunk Badacsonytomaj és a Tanúhegyek nyomában, amely szintén a Cartographia Kupa része. A szervezők célja, hogy megismertesse a vidék sajátos derűjét és értékeit. A tanúhegyek térségét különleges geológiája, építészeti emlékei és kitűnő borai akár külön-külön is látogatásra érdemessé tennék, ezért a szervezők a túrák útvonalával igyekszenek ízelítőt adni mindháromból. További információk a túrával kapcsolatban az Útvonalkövetők Klubja honlapján.
