Illene azzal kezdenem, hogy üdv újra. Majdnem három év kihagyás után írok túra beszámolót. Nem mintha nem mennénk minden hétvégén, csak valahogy nem jöttek a szavak, vagy valami, nem tudom, de nem is ez a lényeg – hanem a Pilis. Életem első Pilise, pedig hazánk egyik legrégebbi túrája.
Bevezetőként megemlíteném, hogy a Pilis az országban másodiknak megrendezett 50 kilométeres teljesítménytúra (az első 50-es a Gerecse volt), kialakulásáról és történetéről bővebben olvashattok a Pilis 50 teljesítménytúra oldalán. Habár mi csak a 35-ös távot választottuk, nem tartom kizártnak, hogy jövőre megnézzük az 50-est.
Szombat reggel megint bebizonyítottam magamnak, hogy nem vagyok teljesen normális, amikor a péntek esti buliból hajnali fél 2-re sikerült hazaérni. Szerencsére Pomáz nincs messze, amúgy is 8-tól 10-ig lehetett indulni, tételezzük fel, hogy elég lesz 4 óra alvás. Nem így terveztem, de most már így alakult. Sikeresen megérkeztünk 8-ra a pomázi HÉV állomásnál lévő Bull Pub sörözőbe, rajt és cél helyszínünkhöz. Egy jó kávé elfogyasztása után már neki is indulhattunk ragyogó napsütésben, kellemes hűvös szélben a távnak. Egy kissé kellemetlen aszfalt emelkedő a sárga sávon, szép kilátás az Árpád-emlékműtől és az érzés, hogy (nem ártott volna többet aludni és kevesebbet inni) jó időnk lesz ma.
Az Oszoly-nyergén keresztül vágtatva érkeztünk meg első ellenőrzőpontunkhoz Csobánkán, a Fő téren. Egy gyors pecsét megszerzése után a zöldségeshez betérve választhattunk, hogy gyümölcsöt, üdítőt, vagy sört kérünk frissítésként. Készültünk arra, hogy meleg lesz, de egy grátisz fél literes üdítő sose jön rosszul, főleg hogy ha kiürült a flakon, közkútból/forrásból újra tölthető. Utunkat tovább folytattuk Pilisszentkereszt felé, fel a szurdokon, a tetején balra fordulva a Som-hegyi turistaházig (2. EP). Itt aztán terül-terülj asztalkám fogadta a túrázókat! Volt kompót, paradicsomleves betűtésztával, zsíros kenyér, saláta, kakaós nápolyi, alma, banán, kávé, alkoholos és alkoholmentes sör, szörp, víz, talán mindent felsoroltam. Szerintem itt álltunk a legtöbbet, az a paradicsomleves életmentő volt és nem mellesleg nagyon finom. Ezen a ponton válik szét az 50-es és 35-ös táv, előbbiek a Pilis tető felé folytatták útjukat, mi pedig visszaereszkedtünk a Szurdok tetejéhez és irány Lajos-forrás.
Persze az még innen cirka 10 km, addig bőven akadt látni való, többek közt a pilisszentkereszti Szentkút, aminek a történetéről bővebben ezen a linken tudtok olvasni. A túra legkitartóbb emelkedője következett, a sárga kereszten felfelé, egészen addig, amíg el nem értük a sárga sávot. Itt találkozott össze a 35 és 50-es táv újra, sajnos a Tölgyikreket már nem láthatjuk a Lom-hegyi-nyeregben, csak a tábla emlékeztet rájuk. Lajos-forrást elérve újabb pecséttel gazdagodtunk, és egy jubileumi kitűzővel. A Kő-hegyi menedékháznál ismerős pontőrök, házi ribizli- és bodzaszörp, valamint rengeteg kiránduló volt. Gyors kitekintés a Petőfi-pihenőből, aztán “lezuhanás” a zöld sávon, egészen Pomázig.
Az egyetlen negatív élményem a végtelennek tűnő aszfalton sétálás vissza a Bull Pub sörözőbe, de ezt sajnos el kell fogadni, ez a leggyorsabb út és nem is nagyon van másik ebből az irányból. Beérkezve jutalmunk oklevél, kitűző és a jól eső fáradtság. Nem gondoltam volna magamról, hogy ilyen jól fogom viselni ezt a napot, de a csodálatos időjárás és a remek útvonal, sok régi kedves hellyel a szívemnek erőt locsolt belém. Hálás vagyok a Téry Ödön Turista Baráti Társaságnak a szervezésért és az ellátásért, minden szuper volt. Remélem jövőre is találkozunk!