Betegen az ember általában sehová sem szeret menni, és/vagy nem is tud. Én összevakartam magam annyira, hogy túraképes legyek, és részt vegyek a soron következő Cartographia Kupa túrán, ami a Vértesi Barangolások volt. Vétek lett volna kihagyni egy ilyen szép utat!
A Gyöngyvirág TE most tizedik alkalommal indította el a Vértes-szívében ezt a nyári túrát. A Fejér megyei Gánt a “nagyközönség” számára ismeretlen, én sem hallottam még eddig erről a kis településről. Természeti környezete roppant szép, dimbes-dombos, hegyes-völgyes, kavicsos, erdős, változatos. A túra nevéhez hűen a rendezők időről-időre más-más útvonalat jelölnek ki, ezzel is visszatérésre biztatva a túrázókat. Összesen négy távon lehetett indulni: 50/25/10 és 5 km-en.
Mi a szokásos középtávot céloztuk meg, ami a 25 km volt, nagyon szép, színes itinert (útinaplót) kaptunk előtte. Meglepődve konstatáltuk, mennyien vannak a túrán, miután jött a magyarázat: azon kívül, hogy a 10. rendezés és Cartographia Kupa része, még IVV túra is. Jártunk már a Vértes környékén, egész pontosan a Keleti-Bakonyban a Fehér-VárPalota 20V alkalmával; ezek a kis dombok a sziklás részeikkel baromira hasonlítottak arra a részre. Első utunk egy domb tetejére vezetett, ahol egy kereszt és pár emlékkő állt a kitelepített német ajkú polgárok és a bauxit bányászat emlékére. Nem sokkal később már a volt bauxitbánya maradványainál találtuk magunkat, egy mesébe illő, vörös “vízesés” mellett. Az első ellenőrzőpont az Anger-réten volt, majd elhaladtunk a Bauxitbányászati Múzeum előtt. Utunkat egy árnyas erdőben folytattuk, ahol egy Mária-képes fa törzsén kódot írtunk menetlevelünkre. Dombokon át, le a Juh-völgybe. Egy hosszabb emelkedő után szép panorámakilátásra leltünk a Géza-pihenőnél, ahol már a következő kódot írtuk a lapunkra. Kisebb pihenő és már mehetünk is tovább. Ennél a pontnál válik le az 50-es táv a 25-ösről, és tesz egy nagyobb kitérőt Csákberény és Csókakó érintésével.
Pátrácos felé vettük az irányt, ahol három kedves néni várt minket frissítővel és müzliszelettel – no meg persze pecséttel. Újabb Mária-képes fa, majd irány Mindszentpuszta. Ebben a tikkasztó, párás, meleg levegőben jó dolog az árnyas erdőkben menetelni, de várható volt, hogy sajnos ez nem lesz így a túra végéig. Szentgyörgyvárnál kicsit kimentünk a napra, utána vissza az erdőbe és már ott is vagyunk Mindszentpusztán. Pecsét, víz és szőlőcukor. Aki netán OKT teljesítő is, nyomhatja a bélyegzőt a füzetébe, hiszen olyan is van. Most már csak be kellett menni a célba. Végig egy mély völgyben, mohás kövek, kidőlt fák, friss aljnövényzet sűrű, fiatalos erdővel. Az utolsó pár kilométerre ki a nyílt terepre. Vadvirágos mező mellett sétáltunk, észre sem vettük, de máris Gánton voltunk újra az általános iskolánál, ezzel véget vetve a túrának.
Nekem tetszett, szuper a rendezés, valóban csodaszép helyekre visz az út és még az idő is Istenes volt. A kezdeti nehézségek ellenére a párás, friss levegő megtette hatását. Cserébe, ahogy hazafelé átléptük Pest határát, elkapott a köhögőroham. A megszokott, papíralapú oklevél helyett fényképet kaptunk és egy nagyon szép jelvényt. Csak ajánlani tudom a Vértesi Barangolásokat, nem sűrűn járt útvonal és meseszép a táj.