Szederkényi Marcell gyerekkora óta foglalkozik keleti harcművészetekkel. Jelenleg, 27 évesen instruktorként működik közre a budapesti Filipino Martial Arts Műhely Jeet Kune Do edzésein. A furcsa nevű sportot a kínai színész, Bruce Lee alakította ki a hatvanas évek során, több hagyományos stílus tanulmányozása után, és rengeteg harci tapasztalattal. Ma már hazánkban is dívik.
Hogyan ejtik helyesen a harcművészet nevét?
Sz.M.: Dzsít kun dó. Azt jelenti, a „megtartóztató ököl útja”. Ez egy konkrét technika, egy hozzáállás, vagyis, a leghatékonyabb védekezés, ha beletámadsz a támadásba. Kitérsz, és ugyanabban a pillanatban visszatámadsz. A név a mentalitásra is utal.
Az említett módszert más harcművészeti ágaknál is alkalmazzák?
Sz.M.: A legtöbb stílus ismer ilyen technikákat, de ezeknek a megvalósítása csak tökéletes összpontosítással lehetséges, azaz csupán akkor, ha a szituáció nem veszi el a figyelmedet. Számomra a következő japán mondás fejezi ki ezt: „A forgószél közepén csönd van.”. Az állatvilágban ott a medve meg a rozsomák esete. A medve elég nagy, viszont a rozsomák hiába negyed akkora, éppen annyira agresszív, hogy magával a mentalitásával legyőzi a másikat.
Van bármiféle köze egyébként a Jeet Kune Do-nak a megtartóztatáshoz?
Sz.M.: Mindenképpen van. Bruce Lee harci filozófiáját A sárkány közbelép című filmjében fejtette ki. A mozi egyik részében fiatal tanítványával, Laoval foglalkozik. Először megkéri, hogy rúgjon egyet, majd kielemzi, miért nem jó a rúgása: nincsen benne inspiráció. A következő rúgás már erősebb, de abban meg harag van. Próbálja megértetni vele, hogy a mozgás akkor jó, ha nincsen benne vágy, ami más irányba visz el. Szerinte fontos, hogy átadja magát az ember a mozgásnak, és az egész alá helyeződjön. Saját maga helyett így csak a folyamatra koncentrálhat, bármiféle félelem nélkül. Minden harcművészet egy megfelelő szinten és hozzáállással ilyen alapokon nyugszik, legalábbis én most így látom.
Neked mit jelent az életben a harcművészet?
Sz.M.: Számomra nagyon fontos, hogyan tudom megismerni saját magamat. Egy idő után, ha valaki komolyan gyakorol valamit, – akár hangszeren játszik, vagy sportol – a tevékenység mindenképpen hatással lesz a mindennapjaira, jobban és jobban akarja csinálni azt. Bizonyos pillanatokban megnyílik valami másik dimenzió. A tudatos gyakorlás hihetetlenül meghatározó.
Ha meg kellene fogalmaznod röviden, mi az a Jeet Kune Do, mit mondanál?
Sz.M.: Egy önmegvalósítás a harc szituációján keresztül, ami egy idő után egyre kevésbé válik harccá. Ez is Bruce Lee-től, A sárkány közbelép-ből van. Provokálja egy figura, és megkérdezi: mi a te stílusod. Azt válaszolja, hogy nevezhetnénk harc nélküli harcművészetnek. A nagymesterünk, Bruce Lee egykori tanítványa, Guro Dan Inosanto, aki Kaliforniában, az Egyesült Államokban él, egy nagyon nyugodt és békés személyiség. A harcművészet, szerintem, eljuttathatja oda az embert, hogy a konfliktusokat generáló hullámokat sokkal hamarabb észreveszi, és képes kezdeni velük valamit. A lelki egészség nélkülözhetetlen a küzdelem szituációjában ahhoz, hogy érezzük a másik rezgésit.
Ezt a képességet meg lehet tanulni?
Sz.M.: Adott szituációkban, például, a bokszolók nagyon jól ismerik. Figyelni lehet a másik mozgásán, mikor akar becsapni, mi az a mozdulat, amivel mindössze provokál (amikor pusztán bemozdul, ám az ellenfél csinál rá valamit), és mi az, ami valóban szándékos, erő van benne. A rezgések megérzése a mindennapokhoz is sokat ad. Gondolom, a zenészek is érdekesnek találják ilyen módon figyelni a létezést.
Miért alkotta meg annak idején a Jeet Kune Do-t Bruce Lee?
Sz.M.: Bruce Lee folyamatosan és direkt provokálta a környezetét, kíváncsi volt a reakciókra. Amerikában született, de hongkongi származású volt. A Wing Chun harcművészeti ág mellett érdekelte még több más stílus is. Nagyon sokat bunyózott kocsmákban. Ezekből a helyzetekből rengeteget tanult. Amikor karatézik, birkózik, vagy kung fuzik valaki, automatikusan kialakulnak benne etikai szabályok, megszokja, hogy az ellenfelei hogyan mozognak. Egy izgalmas közegben, mint a kocsma, a sunyi trükkök sokkal váratlanabbak, így legalább annyira formálják a hozzáállást, az egyéni harcművészetet. Emellett francia boksszal, Thai boksszal és Judóval is foglalkozott. Amikor tanítani kezdett, még Wing Chun-t oktatott, de a művészete átalakult, ezért már nem hívhatta így. Kínai nevéből kiindulva először Jun Fan kick-boxnak szólította, csak később nevezte el Jeet Kune Donak. A stílus egyébként egy technikai bázisból merít, de ahogy fejlődik az egyén, saját magának a megismerése és formálása egyre nagyobb hangsúlyt kap. Senki nem akar, és nem is lehet Bruce Lee, saját magára kell minél jobban ráhangolódnia.
A felsorolt harcművészetek elemeit mind-mind magába olvasztja a Jeet Kune Do?
Sz.M.: A technikai repertoárnak részei, igen, de Bruce Lee olyan különleges adottságokkal rendelkezett, hogy a JKD valódi elsajátításánál kérdés, mennyire lehetséges az mások számára. Afféle képességgel volt felruházva, amilyenekkel szinte senki. Lement egy edzőterembe, megnézte, mi történik ott, kipróbálta ő is, és harmadszorra már jobban csinálta, mint az, aki az adott stílus mestere volt. Több harcművészetnél, ahol fokozatok vannak, azt mondják, a fekete övtől kezdesz el igazán tanulni. Gondolkodtam rajta, hogy ez miért van így, és az jutott eszembe, hogy amíg egy rendszeren belül képzeled el magad, és annak akarsz megfelelni, addig másokra bízod a „teljes figyelmet”, de ha úgymond túljutottál az iskolán, a szabadságoddal élve, máshogy, jobban kezdesz el figyelni, megváltozik a jelen. Mindez azonban csak akkor lehetséges, ha megértetted igazán, amit a mestertől kaptál. Bruce Lee-t az énkép sosem zavarta meg. A Jeet Kune Do-ban fontos, mit gondolsz magadról, mennyire erős a magadba vetett hited. A gyakorlás az identitáskereséssel is egyenlő, aminek a végén feloldódsz, és átadod magad a mozgásnak, ellenben ez csak akkor működik, ha az ego már nem zavar be.
Milyen eszközöket használhattok verekedés közben?
Sz.M.: A már említett Dan Inosanto a Fülöp-szigeteken is tanult, ahol a fegyverek használatának oktatása megelőzi a “pusztakezes” technikák gyakorlását (Kali, Escrima). A fegyvereket nézve késekről, rövid kardokról és botokról beszélek, továbbá bármiről, amit például egy kocsmai verekedés közben felhasználhatunk: székekről, poharakról, padokról. Utóbbi esetben, ha a túlélésért küzdesz, azt használod, ami a kezed ügyébe kerül. Dan Inosanto jelenleg 76 éves, ám még mindig folyamatosan tanul. Huszonvalahány stílusnak a nagymestere immár. A Jeet Kune Do alapot, amit Bruce Lee adott át neki, szintén oktatja. Nehéz megmondani, hogy a JKD létezik-e még egy nagyon tiszta formában. Mindenki kis különbségekkel gyakorolja. A stílusok átalakulása szerintem egy természetes folyamat.
watch?feature=player_embedded&v=PpFSwQztptQ
Mekkora ma Magyarországon a Jeet Kune Do tábora? Hány helyen és hol lehet gyakorolni?
Sz.M.: Nem olyan nagy. Sifu Juhász Zoltán hozta be a JKD-t a kilencvenes évek közepén Magyarországra. Előtte Dan Inosantonál tanult. (A Sifu a kung fu-ban apátot, vagy mestert jelent – F.O.) Körülbelül tíz Jeet Kune Do klub létezik jelenleg az országban. Juhász Sifu Szolnokról származik, így azon a környéken, kisebb falvakban és városokban egyaránt oktatják. Emellett pedig Debrecenben, Nagykanizsán, Pécsett, Kecskeméten, Dunaújvárosban és Budapesten.
Hogy néz ki egy verseny?
Sz.M.: Amikre mi járunk, azokat a Magyar Kung Fu Szakszövetség szervezi. Mivel a Jeet Kune Do egy utcai stílus, nem korlátozódhat szabályok közé. A verekedés időtartamát tekintve a mérkőzések nem lennének érdekesek, és a sérülés lehetőségének kockázata is nagy lenne, így konkrétan JKD bajnokságot nem rendeznek. Amúgy a verseny, szerintem megváltoztatja a harcművészet lényegét. Én inkább úgy gondolok rá, mint egy szituációra, ahol az a feladatom, hogy egyensúlyban maradjak, és megnézzem, mit tudok kezdeni magammal kisebb nyomás alatt.
Miért kezd el valaki Jeet Kune Do-zni?
Sz.M.: Amikor elkezdtem JKD-ra járni, egyre fontosabb lett számomra, így egyre többet csináltam azt. Kilenc éves koromtól kezdve Judóztam, és ez a fajta sportolás nagyon a kedvemre volt. Nem azért, hogy elagyabuláljak másokat, hanem mert izgalmasnak tartom. Számomra a JKD ideális eszköz önmagam mélyebb valóságának megismerésére, ami egyszerűen szuper. Persze azért is remek, mert az embernek ezáltal könnyebb megvédeni magát. Ennek ellenére én igyekszem elkerülni a fizikai konfliktusokat.
A Tan Kapuja Buddhista Főiskolára jársz. A JKD és a buddhizmus milyen pontokon kapcsolódik egymáshoz?
Szederkényi Marcell: A buddhizmusban, akárcsak a harcművészetekben, nagyon fontos az ego, vagy inkább az ego feloldása valami teljesebb létezésben. Nem mindegy, hogy mit kezd vele az ember. Egy ideig az ELTE filozófia szakára jártam, később mentem át a Buddhista Főiskolára. A problémám az volt, hogy ott hiába akadt mindenkinek nagyon sok elmélete mindenről, úgy éreztem, kevesen tennék fel az életüket ezekre a tézisekre. Szerintem van egy nagy rés a megvalósítás és a gondolat között. Fontos a filozófiát alkalmazni az életben, mert úgy derül ki a gondolatokról, hogy igazak-e, vagy sem. A Tan Kupujánál a gyakorlás egy meghatározó folyamat.
Hogyan kell elképzelni az ottani oktatást?
Sz.M.: Amiben nagyon más, hogy a tanárok kíváncsiak a tanulókra. Az ELTE-n mindig azt éreztem, hogy a dolgozataimban nem fontos, hogy én magam mit gondolok az adott dologról. Akkor volt jó, ha bevett mondatokat használtam. Ezzel szemben a Buddhista Főiskolán lényeges, hogy az elméletet ne másold le sehonnan, hanem fogalmazd meg úgy, hogy benne legyen, mit értettél meg. Arra kíváncsiak, hogy amit átadtak neked, abból te mit tudsz megvalósítani. Egy élő tudással szeretnének felruházni. Úgy vélem, a buddhizmus egy gyakorlat-gyűjtemény, aminek a segítségével könnyebb felfogni az életet.
