Eörsi István író 1956 decemberétől 1960 augusztusáig börtönbüntetését töltötte a forradalomban betöltött szerepéért. Fogva tartásának éveiről az Emlékezés a régi szép időkre című könyvében számolt be, amelyet a forradalmi emlékév alkalmából most az Örkény István Színház színpadán visznek színre.
Az íróember éles szemével rögzíti a vallatótisztek, bírák, börtönőrök, hatalmaskodó vagy liberálisabb intézményparancsnokok arcélét, a politikai helyzet kényszerének és a személyes adottságoknak a következményeit, nem kevés iróniával villantja fel a cellatársak sokszor esendő arcvonásait is, ám önmagát sem kíméli a memoár megrajzolásakor, a kommunista eszmékhez hű, toalettpapírra verseket író, csetlő-botló filosz-író is megkapja az utólagos szellemi ítéletet.
Ám a kötet címén, az irónián, az anekdotikus, sok neves elítéltet érintő részleten túlmutatóan Eörsi e négyéves raboskodást pozitív módon is igyekszik beállítani: az 1956 októberében-novemberében vállalt eszmékhez hűen, a „konszolidáció” politikai, erkölcsi kényszer-tagadásaitól mentesülve – az 1960-as magyar valóságot tagadva, radikálisan elutasítva – kerülhetett végül szabadlábra. Börtönben írt versei is, melyeket az emlékezés folyamatába iktatva hoz a memoár, inkább ennek a hűségnek az erkölcsi dokumentumaiként és nem esztétikai értékük révén nyernek jelentőséget.
Legalább egy évtizedig próbáltam magam rábírni arra, hogy írjam meg ezt a könyvet. Egyszer csak megéreztem – 1986 őszén –, hogy ha tovább halogatom a munkát, az anyag kisiklik a kezemből. A halottak, akik közé féltem lelátogatni, bejelentették, hogy fogytán a türelmük. Most már – legalábbis ez idő szerint úgy tetszik – nem kellene bátorság a megírásához. Ennek irodalmi szempontból is csak örülni lehet. A bátorság nem esztétikai kategória, és sajnálatra méltóak azok a történelmi korszakok, amelyekben a politikai kockázatvállalás művészi erénynek minősül. (Eörsi István, 1989)
Eörsi István könyve nem csupán a rabság hétköznapjainak keserű és ironikus felidézése, de a börtönfalakon túl zajló kádári „konszolidáció”, a kollektív felejtés kemény kritikája is. Az előadás egy lebilincselően őszinte szöveg segítségével beszél egy korszakról, annak ismert fő- és ismeretlen mellékszereplőiről, és e korszak tanújáról, akinek szókimondása fájóan hiányzik mai közéletből.
Eörsi azonos című börtönkönyvének felhasználásával a szöveget szerkesztette: Bagossy László és Ari-Nagy Barbara
Rendező: Polgár Csaba
Eörsi István szerepében: Znamenák István
Az előadást támogatja az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság, valamint Budapest Főváros Önkormányzata.
Bemutató: 2016. október 21. (A CAFe Budapest támogatásával)
Sajtóbemutató: 2016. október 22.
Ünnepi előadás: 2016. október 23.
További információk a színdarab weboldalán.
