A győzelem ára – Tagadj tagadj tagadj a Hatszín Teátrumban

A Hatszín Teátrumban március 17-én újra látható Lovas Rozi főszereplésével a Tagadj tagadj tagadj című előadás, mely a sportdopping és a csalás természetrajzát kendőzetlenül mutatja be.

A sikeres brit drámaíró, Jonathan Maitland színdarabját 2016-ban mutatták be Londonban, amely a doppingolás állandóan napirenden lévő témáját dolgozza fel. A sportsikereknek a presztízse és az anyagi tétje napjainkban az egeket veri, és ennek a kialakult helyzetnek megfelelően sajnos a tisztátalan eszközök használata a versenysport szerves részévé vált.

A győzelemért folyó küzdelem egyre jobban eldurvult és olyanná vált, mint egy fegyverkezési harc, mely egyszerre folyik a vetélytársak között, és a doppingellenőrzésre jogosult szervezetek ellen. A Tagadj tagadj tagadj című darab leleplezi korunk álságos világát, melyben szinte mindenki tudatában van annak, hogy bizonyos sportágakban szinte lehetetlen győzni a tiltott eszközök használata nélkül, de amikor megbukik a korábban imádott versenyző, akkor azon nyomban sárba tiporja a szakma és a közvélemény. A helyzetet az egyre túlzóbb társadalmi és gazdasági elvárás hozta létre, melyben a sportolók egy része partnerré válik, sokan kockáztatják az egészségüket, és lemondanak az alapvető erkölcsi normákról. Az angol szerző művében megjelenik a Nagy-Britanniában egyre jobban terjedő kétely azzal kapcsolatban, hogy el kell-e fogadni az életben a minden áron való győzni akarás szemléletét, és szükséges-e nyertesekre és vesztesekre osztani a társdalom képviselőit. A Tagadj tagadj tagadj című dráma a közeljövőben játszódik, és megmutatja annak a lehetőségét, hogy mivé fajulhat az emberi test és szervezet módosítására való törekvés a mindenható győzelem érdekében.

A Tagadj tagadj tagadj című darab megmutatja, hogy milyen lelki folyamat juttatja el az élsportolót odáig, hogy a csalás mellett döntsön. Ebben az értelemben a sport világa csak ürügy arra, hogy szembesítse a nézőket azzal, hogy az élet számos területén vannak olyan viselkedések, amelyek jogilag ugyan nem támadhatóak, de erkölcsileg mindenképpen helytelenek. A sajtó felelőssége is megjelenik a darabban, amely az olvasottság, a nézettség, szenzációhajhászás miatt nem törődik az emberi helyzetek árnyaltságával, és a tényleges igazság feltárása nélkül ítélkezik. A média aktív alakítója annak, hogy egy sikeres embert felemeljen a közvélemény szemében, aztán ha úgy alakul, megalázza.

Jonathan Maitland szerző empátiával hívja fel a figyelmet művével arra, hogy az élsportolók az életüket teszik fel a kitűzött célért, és rengeteget dolgoznak, gyötrik a testüket. Emberfeletti a rájuk nehezedő teljesítménykényszer, testük határait végsőkig feszegetik, és amikor már elérik természetes korlátaikat, akkor jönnek az orvosok, akik a sportoló szervezetét használják fel a saját kémiai versenyükben.

Szabó Máté rendezésében kevés külsőséget használ, jó ízléssel hagyja hatni az életszerű párbeszédeket és jeleneteket. Arányosan helyezi el a hangsúlyokat, húzza alá a színdarab fontos pillanatait, és emeli ki a mű üzeneteit.

Lovas Rozi ebből a főszerepéből is kihozza a maximumot, alakításával nem hagy kérdőjeleket. Hitelesen vezeti keresztül a nézőt a csalást választó fiatal atlétanő lelki folyamatain, kételyein, vívódásain. Az általa megformált Evelynt manipulálják, elérik nála azt, hogy olyat tegyen meg, amit alapvetően elutasít, de a kísértés ereje miatt hinni akar azoknak, akik tulajdonképpen becsapják. Joggal juthat eszünkbe Lovas Rozi szerepformálása alapján a goethei Faust egyezsége az ördöggel.

Lovas Roziról lehet tudni, hogy versenyszerűen sportolt, ami színpadi mozgását, és a színdarab adta helyzetek, az edző-sportoló viszony átélését nagyban segíthette. A darabban szinte végig a színen kell lennie, nincs üres járata, amely nem kis megterhelést jelenthet számára, de Lovas Rozi újra és újra bizonyítja, hogy nem véletlenül vált a Radnóti Színház vezető színésznőjévé.

Ullmann Mónika nagyszerűen alakítja a gátlástalan, manipuláló edzőnőt, akit egyáltalán nem érdekel a siker ára, a rábízott sportoló egészsége, annak lelke, magánélete és jó hírneve. Ullmann Mónika Ronan szerepében a lelkileg elférfiasodott és az érdekorientált világ rideg képviselőjévé váló nőt meggyőzően mutatja be. A további szereplők; Sztarenki Dóra a vetélytársat, Nagy Dániel Viktor Evelyn szerelmét és újságírót, valamint Ficzere Béla négy mellékszerepet alakítva teszik teljessé a színházi élményt, mely az Orlai Produkció által jött létre.

Értékelés: 8,5/10