A titokzatos milliomos Gatsby-nél minden este party van. Ott szórakozik New York krémje. De miért? A felhőtlen hedonizmus miatt? Vagy az első világháború szenvedései miatt? Vagy azért, hogy megmutassa, ő is valaki? Vagy egy nő miatt?
Valljuk be, a Wunderlich József által megformált Jay Gatsby, valamint Daisy (Waskovics Andrea) és Tom Buchanan (Ember Márk) elég sok újat tud mondani a mostani Z generációnak. Nem csoda, hogy a darab után egész hadseregnyi huszonéves áramlott ki a színházból. Vajon a rendező “kis” Vidnyánszky, és a szövegkönyvet jegyző Vecsei H. által elindított, (nem csak) Z generációs kultúrforradalom hatása mindez? Vagy a DiCaprio film népszerűsége? Vagy csak egy korunk életérzését és problémáit remekül megmutató előadás? Talán mind egyszerre.
A Nick Carraway (Ertl Zsombor) szerény albérlete mellet magasodó villából minden éjjel a titokzatos Gatsby nevű milliárdos party-jainak zaja szűrődik ki. Nick unokatestvére, Daisy Buchanan az öböl túloldalán lakik, gazdag, ex-lovaspólós férjével, Tom-mal, és kétéves kislányával. Nem elég, hogy a Buchanan házaspár kívülről ideálisnak tűnő élete “cifra nyomorúság”, Daisy-t és Gatsby-t közös múltjuk fűzi össze. Gatsby-ről senki nem tudja, honnan jött, ő maga viszont nagyon jól tudja, hogy hová tart.
Milyen áron éri meg a siker, pénz, csillogás? A szerelem minden bűnt tisztára mos? A gazdagok irigyelt élete mégsem olyan tökéletes? Menni az ismeretlen, félelmetes újba vagy maradni az ismerős rosszban? Mit tehet meg egy anya, aki felszabadult nő, vagy inkább modern mártír? Te meghalnál egy jobb életért? A legjobb időpont a változásra most van? Végül a legfontosabb: vissza tudjuk forgatni az idő kerekét? Egyik komoly kérdés a másik után csapódik az arcunkba a darab alatt, miközben szinte szüntelenül ömlik a nézőtérre a szabad jazz a fülledt táncparketten. Arany konfettit hányunk, buborékokat füstölünk, lebegő halakat kergetünk, körülvesz minket az illúzió.
Wunderlich József Gatsby-je a self-made man-ek azon csoportjához tartozik, aki mindig eléri, amit akar, laza és nagyvonalú nagymenő, aki cseppet sem zavartatja magát amiatt, hogy mindezért milyen árat kell fizetnie. Csak akkor kezd repedezni a maszkja, amikor a múltja kezd kitüremkedni a fényűző élet kulisszái mögül. Ember Márk jól hozza a “tutiba” beleszületett aranyifjú Tom-ot, imádja a nőket és az autókat, és ezt nem is titkolja, de azt utálja, ha át akarják verni. WaskovicsAndrea Daisy-je modern Anna Karenina, két férfi között vergődő örök döntésképtelenség, a lánya érdekli legkevésbé. Egykori “femme fatale“-sága már elhervadt, azt csak Gatsby látja bele. Számomra a darab egyik pokolian erős mellékszála a becsületes autószerelő George Wilson (Gyöngyösi Zoltán) és pénzéhes felesége, Myrtle (Márkus Luca) története. Az amerikai apukák azt mondják a gyerekeiknek, ha nem viszed semmire, benzinkutas leszel. A kisember felesége az út szélén stoppol, hátha felveszi őt egy boldogabb élet.
Számomra rettentően gyorsan elrepült a két felvonásnyi idő, Kovács Adrián zenéje, valamint az ő és Vecsei H. Miklós által írt dalszövegek sokat segítettek, hogy a gyomorszorítóan izgalmas, megrázó és fájdalmasan aktuális történet oldottabb legyen. Ugyanakkor a vidám zene és a drámai történet kontrasztja egyfajta “haláltánccá” változtatja a party-t. Az elveszett generációs Scott Fitzgerald alakjai köztünk élnek, egyszerre szánalmasak, és szánnivalóan emberiek. Mi azért ne felejtsük el, hogy mi a fontos az instára kitett dizájner táskák és luxusfeleségek korában.
Fotók: Vígszínház.hu
