Két nő és két férfi. Irodalminál irodalmibb hangulat a patinás előadóteremben, a kivetítők árnyékában. Útibeszámolók és regényrészletek. Magával ragadó légkör. Február 23-án rá kellett döbbenni: Szerb Antal soha, de soha nem okoz csalódást senkinek.
Szerb Antal írásaiból Mikó Csaba állított össze egy felolvasószínházat, amely Zsöllye fantázianéven került meghirdetésre a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A szó egyébként a drágább nézőtéri ülőhelyet jelenti, ennek ellenére relatíve olcsón, 1400 forintért részünk volt az élményben. A teremben Jordán Adél, Szandtner Anna, Fenyő Iván és Hajdu István ült velünk szemben hatalmas fotelekben és kanapén, megtörve olykor-olykor a sejtelmes csendet. Az 1937-ben íródott Utas és holdvilág atmoszférája és izgalmas története valóban nem mindennapi hangulatot kíván, hiszen igencsak komoly témát feszeget: tulajdonképpen az emberi sors rögös útját próbálja feltárni egy konkrét személyen keresztül, akinek gyerekkori emlékei váratlanul felbukkannak éppen komfortizálódó, felnőtt mindennapjaiban, egészen pontosan a nászútján. Kiderül különös vonzódása egy másik fél iránt (aki meglepő módon azonos nemű ővele), több öngyilkossági kísérlet felszínre tör és egy kolostorba is elzarándokolunk a sok-sok történés folyamán. Olaszország szebbnél szebb tájait mutatja be a könyv. Seres Tamás, rendező külön bravúrral ezekbe a részekbe ékeli be a Budapesti kalauz marslakók számára című alkotás idegenvezetői aspektusát, elkalauzolva a nézőt (hallgatót) egyes fővárosi helyszínek korabeli valójába.
Fenyő Iván meglepő. Az arrogánsabb szerepeiről ismert sztárszínész kifejezetten visszafogott, érzelmes, elgondolkodtató Mihály karakterét magára öltve. Talán még lágynak is mondanám. Fantasztikusan, tisztán szövi egymásba a mondatokat, minden egyes momentum átjön. Hajdu Steve már kevésbé varázslatos. Modoros előadásmódja kizökkent néha a jelenbe, és nehezen lehet eldönteni, hogy Szepetneki János vagy Pater Severinus (Ervin) szerepében hitelesebb-e. Jordán Adél hangja és Évája bájos, ahogy maga a színésznő. Ám a legnagyobb dicséret mégis Szandtner Annát illeti meg. Terhesen végigcsinálni egy másfél órás előadást, folyamatos jelenléttel a színen, becsülendő dolog. Ráadásul Erzsiről (az újdonsült feleségről) még el is tudjuk képzelni ezt a helyzetet.
A darab után vastaps. Hazaérve könyv utáni vágyódás.