Hazánk első magánszínháza, a budai Karinthy Színház és a Nemes Nagy Ágnes Színészképzés beavató sorozatának új darabja, a Vörösmarty Mihály drámai költeménye alapján színpadra állított Csongorok és Tündék című előadás, amelyet 2013. november 23-án mutattak be.
A romantika kiemelkedő alakjának, Vörösmarty Mihálynak a műve a magyar irodalomban és színháztörténetben évről-évre visszatérő alkotás. Legutóbb a Nemzeti Színház egyik kisebb színpadán élő szereplők dolgozták fel bábfigurák segítségével, most pedig egy fiatal színjátszó társulat előadásában elevenedik meg viszonylag üres térben, azonban annál hatásosabban. A rendhagyó cím nem holmi önkényes művészi változtatás, hanem utalás arra, hogy itt nem egy Csongor és nem egy Tünde fogja keresni egymást, hanem több Csongor és több Tünde vágyódik a másik után.
A Csongorok és Tündék című előadáson érezhető Tóth Miklós rendező-dramaturg keze nyoma, az előadás átfogó és érthetőbb képet ad a műről azáltal, hogy bizonyos elemeket kihagy, és más megvilágításban, sajátos koncepcióban meséli el a történetet. A darab bővelkedik a táncos jelenetekben. Szent-Iványi Kinga dinamikus koreográfiájának előnye, hogy megtalálta a műhöz leginkább passzoló mozgásfajtát, amelyet képes jó ízzel befogadni a néző, és amely a legjobban passzol a műhöz. A női szereplők táncjeleneteit látva az embernek olyan érzése támad, mintha Rob Marshall Chigago vagy Kilenc című filmjének táncbetéteit nézné. A Barna Lilla által életre keltett boszorkány, Mirígy se nem öreg, se nem aszott, mégis tökéletesen elhisszük neki, hogy olyan ráncos, mint az országút, vagy éppen azt, hogy mérhetetlen erejével, minden gonoszságot képes megvalósítani.
A tetőpontot egyértelműen a szerepéhez párosuló méltósággal a teljes sötétségből előbukkanó Molnár Piroska jelenti az Éj-ként, aki csodás hangján, játszi könnyedséggel mondja el komoly mondanivalóval rendelkező monológját. A Nemzet Színésze egyébként már bensőséges kapcsolatot ápolhat a művel, ugyanis korábbi munkahelyén, a Nemzeti Színházban előbb az Éj, majd az említett bábos feldolgozásban Mirígy volt. A monumentális drámaköltemény hetven perces ideje éppen elegendő ahhoz, hogy a mesés vándorlást egy felvonásban tárja elénk úgy, hogy azt egy iskolás és egy felnőtt is élvezhesse.
