Elcseszett, soha felnőni nem akaró, Pán Péter-generációs fiatalokról szól a Komod Színház deGeneráció című darabja a Karinthyban. Skype-on szakítanak, vállalkozónak álcázzák magukat, hogy munkát kerüljenek, neten randiznak és kényszeres evésbe, ivásba, drogozásba menekülnek. De mi elől? Ha magadra ismersz, ne olvass tovább – még a végén elkezdesz dolgokért felelősséget vállalni!
A főszereplő, Boti (Inoka Péter)másnaposan ébred italos üvegek között, post-ittel a homlokán, arcán pedig egy alkoholos filccel odarajzolt pénisz díszeleg. A csaja Angliában dolgozik, és nagyon jól alakítva a birtoklási vágytól hajtott, hisztis libát, próbálja meggyőzni a párját, hogy menjen ki hozzá, mert van egy csomó sz*r meló, amit az angolok úgyse végeznek el. Bori (Szabó Sára) a neten randizik latinlover82-vel, de mégis a haverjába, Botondba szerelmes. Robi (Gulyás Ádám) és Petra (Bodó Edit) egy látszólag össze nem illő pár, Petrának a mindene Ádám, az ő kis cuki macikája, Ádámnak pedig a mindene a nem létező vállalkozása, valamint a gyúrás. Le is szídja a nőjét, amiért az erdei gyümölcsös izotóniás ital helyett csipkebogyósat hoz be a kocsiból, és megkönnyebbülten kibont egy sört, mikor megtudja, hogy a terhességi teszten az egy csík azt jelenti: negatív. Ott van még Dávid, vagyis Soma (Kocsis Fülöp Soma), aki abbahagyja a zenélést, hogy fősulira járjon, valamint az apja cégében dolgozzon, végül megjelenik Janka (Kókai Réka), akit senki nem ismer, de mindenki szeretne meg…ismerni.
Jó témákat jár körbe a darab, sok, mai fiatalságot foglalkoztató probléma kerül terítékre. A humoros forma ellenére végig érezhető, hogy bármennyire is nevetünk, itt azért komoly dolgokról megy a filózgatás, és előbb vagy utóbb valóban szembe kell nézni az élet központi kérdéseivel: Mihez akarok kezdeni magammal? Hogyan legyek anyagilag független? Hogyan legyen normális párkapcsolatom?
A nézőtéren több generáció tagjai képviseltették magukat, baby boomerek, x, y és z generációs arcok is. (Szándékosan kerülöm a „fiatalok” és „idősek” szavak használatát, úgyse tudja már senki, hogy ezek mit jelentenek). A huszon-harminc évesek valószínűleg többet nevettek, mert sok volt az azonosulási pont, valamint rájöhettek, hogy kívülről nézve a problémáik meglepően nevetségesek, és saját maguk által gyártottak. Az ő szüleik generációjához tartozó nézőknek helyenként sokkoló lehetett egy-két jelenet (marihuana, ivás, terhességi teszt, sok káromkodás), mégis talán segített kicsit megérteni, hogyan gondolkodnak „ezek a mai fiatalok”, miért másképp, mint ők.
A dialógusok életszerűek, a poénok ütnek és nem erőltetettek, a csúnya szavak indokolatlan használatát általában nem díjazom, de itt valahogy abszolút szükséges ahhoz, hogy a karakterek hitelesek legyenek. A néző úgy érzi, a szereplőkkel bármikor találkozhat egy átlag romkocsmában, mégis izgalmas a sokféle fejlődéstörténet, amelyen ki-ki keresztül megy. A történet szépen gördül, nem tolakszik az arcodba a mondanivaló. Ha akarod, elgondolkodsz rajta, ha akarod, csak szétröhögöd az agyadat, és hazamész. De egy biztos: hatvanöt percbe úgy tűnik, belefér egy-két felnőtté válás.
deGeneráció
A KoMod Színház előadása.
Írta: Benedek Albert
Rendezte: Kovács Henrietta
Fotók: Fagyas Róbert
Jegyek: http://www.komodszinhaz.hu/singleFullWidthRight.html