Schneider Zoltánnal az Anatol és a nők című új bemutató kapcsán beszélgetettünk a Radnóti Színházban korábbi szerepeiről és a közegről, ahol megformálja azokat.
Tolmár Fanni: Egyik kedvenc szereped A kripli Bobby babája volt, ha jól tudom. Az előadás rendkívül jól sikerült, és prózai darab létére nagyon hosszú szériát, 200 estét ért meg. Szerinted mi volt a titka?
Schneider Zoltán: A kripli iszonyú szerencsés csillagzat alatt született. Remekül működött a Gothár által megálmodott formavilág, meg Varró Dani isteni szövege, ami szintén Gothár nagy találmánya volt. Csodálatosan játszott többek között Csomi (Csomós Mari), Schell Juci, Szombathy Gyuszi, Kulka és hát persze Lengyel Tomi is. Gothárnak nagyon határozott elképzelése volt a szerepről, Tomi pedig nyitottan fogadta és szuperül megcsinálta. Talán a téma is közrejátszott: a kis emberek elvágyódása. Ez persze mindenkiben csak vágy marad – mégis jó róla beszélni, jó róla előadást nézni.
T. F.: 13 éve vagy tagja a társulatnak. Ha azt mondom, Radnóti Színház, mi jut eszedbe először?
S. Z.: Eszembe jut az az egy év vacillálás, amikor Bálint András áthívott az akkori Új Színházból. És eszembe jut az a szó: otthon. Tudom, elcsépelt kifejezés, de ez a második otthonom. És eszembe jut, hogy jó ide bejönni. És eszembe jut még, amit Petrik Andi mond A csillagos ég végén, hogy mekkora felelősség minden este jónak lenni. Én pontosan ismerem az érzést, amikor az előadás végeztével képtelen a színész letenni a szerepet. És eszembe jut Bálint András is, aki számomra egyet jelent a Radnóti Színházzal.
T. F.: Kis színház – kis színpad – kis hangerő. Nem vágysz vendégségbe nagyobb színpadra? Most nyáron ugyanis volt alkalmad kipróbálni.
S. Z.: Nem, nem vágyom óriási színpadra. A nyári Szegedi Szabadtér és Budapest Aréna egy kis kiruccanás volt a zenei világba, a nagyobb színpadra; egy kihívás, amit nem lehetett visszautasítani. Vendégként szívesen lépnék fel másutt, de nincs rá időm. A Radnótiban havi 25-28 előadást játszom, fellépek még a Rózsavölgyi Szalonban, tehát így nem is maradt szabad estém…
T. F.: A Jelenetek egy házasságból után ismét az igazgatód, Bálint András rendez Téged – immár másodszor – a frissen bemutatott Anatol és a nők című színdarabban. Milyen volt vele dolgozni?
S. Z.: Szeretek Andrással dolgozni. Annyira nem olyan, mint én. Annyira másképp látja az adott darabot, olyan dolgokat mond, amit én sosem látnék bele a műbe. De bízom benne, hogy én is tudtam neki olyat mutatni, amit meg ő nem látott bele! Szórakoztattuk egymást a próbákon.
T. F.: Mit csinálnál, ha nem színész lennél?
S. Z.: Fogalmam sincs. De tényleg.
T. F.: Szoktál főzni?
S. Z.: Igen. Bár amióta házas vagyok, lényegesen kevesebbet. Kis feleségemnek erős az én ízvilágom, és szerinte sok kosszal jár az én konyhai tevékenységem.