Új tagként az első bemutatójánál már rögtön a teljes társulattal dolgozhatott együtt, ami szerinte jó és meghatározó élmény volt. Úgy vélte, izgalmas volt valami olyat csinálni, amit útközben hoztak létre, amiben mindenkinek benne van a kézlenyomata. A legújabb Irodallam-est kapcsán előadásairól és terveiről beszélgettünk vele.
Tolmár Fanni: Az első bemutatód a Mohácsi-testvérek A csillagos ég című darabja volt. Jó érzés velük dolgozni?
Andrusko Marcella: Mohácsiékkal dolgozni olyan szempontból is élmény volt, hogy összehozta az embereket, jobban megismertük egymást. A próbafolyamat során szinte elejétől végig ott volt mindenki. Érdekelt minket, és ez nagyon jó érzés volt. Amikor valaki épp nem volt színpadon, akkor lent ült a nézőtéren, néztük egymást. Szerintem fontos előadás ez a társulat életében.
T. F.: Az Anatol és a nők című előadásban csak egy jelenetben szerepelsz, rövid ideig vagy a színpadon, így kell „bizonyítanod”. Ez nehezebb volt már számodra?
A. M.: Bizonyos szempontból nehezebb volt, mert kötöttebbnek gondoltam az egészet, és úgy éreztem, hogy ez egy szűk mezsgye, amibe bele kell zsúfolni egy csomó mindent, amit én elképzeltem erről a nőről. És aztán sok mindenről kiderült, hogy nem is kell feltétlenül belezsúfolni. Ilyen szempontból nehezebb volt, de ebből is tanultam.
T. F.: Amikor felmerült, hogy te is készítesz egy Irodallam-estet, akkor rögtön Parti Nagy Lajosra gondoltál?
A. M.: Igen. Régóta közel állnak hozzám az ő írásai, darabjai, az egész világa, így amikor megkaptam ezt a lehetőséget, hogy készíthetek egy Irodallam-estet, rögtön Parti Nagy Lajos ugrott be. Nem mondanám önálló estnek, mert ez egy közös munka Dinyés Danival; ő nem csak zeneszerzőként és zenészként működik benne közre, hanem partnerként, alkotótársként is. Úgy érzem, nagyon jól tudunk együtt gondolkodni, meg dolgozni is. A műsorban az Ibusár és a Mauzóleum című drámákból vannak részletek, valamint monológokká szerkesztett novellarészletek, és persze dalok.
T. F.: Dinyés Dánielen kívül kik lesznek a partnereid az estben?
A. M.: Ebben az estben bábokkal lépek a színpadra, elsősorban muppet- és kesztyűsbábokat használok. Ha az ember egyedül van a színpadon, akkor egy másik személyt, vagy például egy emléket sokkal könnyebben meg lehet jeleníteni úgy, hogy van a kezében egy báb. Elárulok még egy érdekességet. Az egyik novella egy bordalíró nőnek a története, és az eredeti szövegben elhangzik egy-egy sor a dalokból. Megkértem Parti Nagy Lajost, hogy fejezze be ezeket, és legyenek tényleg bordalok; Dani pedig írt hozzájuk zenét. Úgyhogy ezek csak itt és most fognak elhangzani.
T. F.: Az utolsó bemutató ebben az évadban, amire már mindenki nagyon készül, a Platonov lesz. Dolgoztál már együtt Alföldi Róberttel?
A. M.: Dolgoztam már vele az egyetemen. Nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy játszom a Platonov-ban. Csehovnak ezt a darabját különösen érdekesnek találom. Lenyűgöz, hogy annyira pontos emberismeret van benne; biztosan kihívás lesz eljátszani Szása szerepét.
T. F.: Mit tervezel a nyárra?
A. M.: Az a nagy tervem, hogy végigjárom az El Camino-t. Régóta gondolkodom rajta, és most minden esély megvan rá, hogy el is tudjak indulni. Egyrészt erőpróba lenne, másrészt az életemben most sok kötött dolog van, és jó érzés egy kicsit kiszakadni ebből: például kikapcsolni a telefonom, ami egyszerűnek hangzik, de év közben nem tehetem meg.