Már azon kuncogtunk, ahogy felment a függöny, és előttünk ott áll maga a Besenyő család. A flúgos família után ezúttal is megjelent a költő, aki hozzászól, átadva a helyet Besenyő Pista bácsinak, majd a nagypapának, akik egyedül is kiálltak a színpadra nézőket szórakoztatni. Szászi Móni most is bebizonyította, hogy a szellemileg visszamaradott Evetkeként és butuska bombázóként is megállja a helyét, sőt gyereknevelési tanácsokat is ad, besavanyodott vénkisasszony képében. Megismerhettük az embert, aki nem lélegzik, és új dalokat is hallhattunk. A közönség soraiból ezúttal is felinvitáltak egy szimpatikus párt a színpadra, hogy jól lejárassák őket. A művészek szavait idézném: “Tanuld meg, hogy L’art pour l’art-on nem ülünk az első sorba!” Személyes kedvencem, az Osztályfőnöki óra című jelenet, új formában mutatkozott be, Boborján is feltűnt a színen. Szerencsére a legkisebbeknek szintén jutott némi szórakozás: a bábozó Besenyő Pista bácsi mesélt a nagy csigáról és a kis nyusziról. Az estet diavetítés koronázta meg: a bátor Winnetou helyett Piroska, a farkas történetét hallgathattuk meg elalvás előtt. Ettől garantáltan egyik gyerek sem álmodik rosszat. Vagy mégis? Kiváló este volt, bár meg kell jegyeznem, hogy Laár Andrásék legutóbbi alakításán, az Anyám tyúk avagy az ember tragédia című esten mintha egy hajszálnyival többet nevettem volna.
Kevés olyan házibuliban voltam eddig, ahol az este nagy része nem a Youtube -diszkó önálló fogalommá vált tevékenységével telt volna el. Némi alkohol, tánc és beszélgetés után jó volt lehuppanni az internet elé, és a zenék mellett vicces jeleneteket mutogatni egymásnak, ezeket a végtelenségig ismételni, kívülről megtanulni, és a baráti társaságban még évek múlva is elővenni a szállóigévé vált mondatokat, századszorra is szétszakadni a nevetéstől a mindenki által ismert poénokon. Nekem ezt jelenti a L’art pour l’art társulat. Néha már fárasztó, de mindig vicces.
Az 1986-ban alakult társulat az abszurd humor első képviselői között jelent meg Magyarországon. Laár András és Dolák-Saly Róbert mellett akkor még Galla Miklós és Nagy Natália is tagok voltak, Szászi Móni ekkor még nem játszott, “csupán” jelenetíróként (geg-girl) vett részt a munkában. Eleinte egyetemisták és főiskolások jártak az előadásaikra, majd a televízióban történő 1991-es debütálásuk után országos hírnévre tettek szert. Jellegzetessé vált mondataik beépültek a populáris kultúrába, stílust, divatot teremtettek. Szászi Móni ötletéből megszületett a Besenyő Család, majd Naftalin Ernő ötlettára, és Leopold diavetítései. A magyar humorban addig kevésbé használt nyelvi eszközöket, újszerű dalokat, szokatlan vizuális hatásokat alkalmaztak. Sikerük titka nem csak a szavakkal való játékban, az emberi természet találó kifigurázásában és a hülye jelmezekben rejlett, hanem abban is, hogy kizárólagosan saját szerzeményekkel léptek fel, jelenteiket maguk írták. Ráadásul zenélni is tudtak, a dalokat is ők alkották.
Számos tévéműsor, sorozat, színházi est és dal szerepel repertoárjukban. A televízióból a Vastyúk is talál szeget jeleneteire emlékezünk leginkább. Színházi előadások közül a Laár pour Laár, a Winnetou, A három testőr és a jeti részletei igazi klasszikusnak számítanak. Csak úgy, mint a dalok: A nyálon lőtt lány, a Vasmacsó, a Jetidal és a Fületlen fiú garantáltan number one lesz egy Youtube-diszkó házibuliban.
A 2012-es színházi est, a Piroska, a farkas idén is látható Budapesten a Bábszínházban . Jegyek a jegy.hu oldalán vásárolhatóak. További információkat a fellépésről a színes linkre kattintva találsz a társulat honlapján.
