Szabadon válogatva a kedvezményes lehetőségek közül magam sem gondoltam volna, milyen eldugott, kis művészeti műhelyekre lehet bukkanni Budapesten. Böngészve a címek, helyszínek sokszínű listájában két táncszínházzal hozott össze az elektronika. Az egyikük klasszikusabb, igazi régimódi, színházi miliőben, míg a másikuk egy volt iskolában kialakított környezetben várta a nagyérdeműt. Íme, hát időrendi sorrendben:
Bethlen Téri Színház – Érintések (Góbi Rita társulata „Mindenütt nő” program)
A Keleti pályaudvar sziluettjét elhagyva halvány fényben várt minket a Bethlen Téri Színház. Belépve barátságos, igazi művészi hangulat, klasszikus belsőtért, erőteljes – felkapott szóval élve – „retro” hangulat fogadott bennünket. Nem voltak nagy elvárásaim, de érdeklődve foglaltam helyet kisebb várakozás után. Némi értetlenkedés után csönd lett és sötét a fordított színházteremben – a színpad lett a nézőtér és a nézőtér a színpad.
Monoton, elektronikus zene kíséretében, fátylas ruhában remegő nőalak rajzolódott ki, majd a háttérben zenészek sora. Újra sötét, ismét táncosok tűntek fel – mozgásuk szerepről-szerepre összehangolt volt. Érezni lehetett a szerelem, a vágy kialakulását, a hitet, a csalódást, az újabb reményt, majd az újabb csalódást. Több párkapcsolaton szárnyal át a mű, miközben nem annyira a klasszikus értelemben vett tánc, mint inkább a mozgás volt a középpontban.
A párkapcsolatok dinamikája, a szerelem lüktetése futott át a darabon. Látványos, magával ragadó élménnyel gazdagodtam ebben az eldugott kis színházteremben.
A szünetet egy rövid, élő zenés énekelőadás tette kellemesebbé, majd a második „felvonásban” egy fiatal táncművész kezdő próbálkozásának lehettünk szemtanúi, amely kitöltötte ugyan a műsoridőt, de az első munkát tekintve alulmúlta azt. Szintén jól követhetőek voltak az egyes párkapcsolati vonatkozású gondolatok, de érződött a még kezdő művész tapogatódzása. Alapjait tekintve jól felépített munka volt az egész, amely magában hordozta a későbbi, komolyabb lehetőségeket.
Első rész: Érintések Tánccal, zenével, énekkel
Zenészek: Takáts Eszter, Dányi Krisztina, Hartyáni Gábor, Dóczy Gabriella, Gyulai Csaba
Táncművészek: Góbi Rita, Sinthavong Zsófia, Pethes Ágnes, Samu Kristóf
Koreográfus: Góbi Rita
Szünetben: Gáspár Szilvi Jazz Duo
Második rész: A Nő passiója
Előadók: Sinthavong Zsófi; Samu Kristóf; Frányó Andrea, Misinszki Csilla
Süti, bor, tánc, szex (Zéró Balett)
/FÜGE – Függetlenül egymással program/
Furcsa érzésekkel léptem a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorházba, a valamikori általános iskola épületébe, még jobban meglepődtem, milyen kis átalakuláson ment keresztül és lett egy kulturális kis sziget a Moszkva tértől (Széll Kálmán tértől – a szerk.) nem messze. Amikor kiderült, hogy nincs elég ülőhely, nem lepődtem meg, látva a tolongó tömeget.
Kaotikusnak hatott a „felolvasók” négyese mellett a táncosok négyese, a zaj, a sok beszéd, minden, ami kísérte az előadást. Bár nem tartom magam műértőnek, de kettős hatást keltett bennem mindez, hol hasznos, hol zavaró volt.
A fiatal csapat kellő dinamikával, lendülettel és átéléssel vette a feladatokat, bár az egyes, nagyobb erőt igénylő mozdulatoknál lehetett látni igazán a rákészülést. Mindez szerintem kezdő mivoltuknak volt betudható.
A zene váltakozása a táncosok előadásánál sokszor szétszórtnak tűnt, de mindenképp átadta a mai kor legnagyobb problémáit, felölelve a leginkább hétköznapiakat. Tekintve például, hogy a párkapcsolat, a párkeresés egy sokszor, sokféleképp feldolgozott téma. A darab szólt szorongástól, egyedül maradásról, elköteleződésről és a szexualitástól való félelemről is. Az olyan, legismertebb viselkedési problémákat beszélte ki, mint az önzőség, a makacsság, a kicsapongás, és ezeket a maga módján ábrázolta.
Az előadás után mégis olyan üresen, kicsit csalódottan tértünk haza, nem volt igazi csattanó, nem volt igazi végjáték, csak egy kiszakított görbe tükör, ahol szembenézhettünk és elgondolkodhattunk társadalmunk okozta lelki bajainkon, amelyeket a szereplők karakterei hordoztak. Ennyire egyszerűek volnánk, vagy csak egyszerűen a figyelemfelkeltés volt a cél?
Koncepció: Berger Gyula Zeneszerző: Szabó Attila Rendező: Berger Gyula
Tánc: Péter Linda, Sarlós Flóra Eszter, Szabó Ágnes Réka, Miklósy Alex Közreműködtek a Hangfürdő kórus tagjai: Csönge Éva Krisztina, Filep Krisztina, Hernádi Zsófia, Tihanyi Benedek, Tóth Andrea Koreográfus: Berger Gyula