Nagy sikerrel mutatta be a Szegedi Kortárs Balett társulata Enrico Morelli koreográfiáját, a Moderato cantabilét és Juronics Tamás darabját, a Catulli Carminát november 20-án,Szegeden. December 2-án pedig a Nemzeti Táncszínház közönsége láthatja az előadást a Müpa színpadán, kiegészülve Zachár Lóránd Árnyak és vágyak című művével.
Mintha két társulat két produkcióját látnánk, stílusában, szemléletében, hangulatában és mozgásvilágában is annyira különbözik egymástól a Szegedi Kortárs Balett új táncestjének két része. A római akadémia klasszikus balett képzéséről indult Enrico Morelli darabját, a Moderato cantabilét MargueriteDuras 1958-ban megjelent azonos című regénye ihlette. Hatalmas kristálycsillár ereszkedik a színpad fölé, körülötte kering a házaspár (Zsadon Flóra, Csetényi Vencel), majd a háttérből tűnik fel a csábító harmadik (Czár Gergely). A koreográfus ötletes mobil térbe helyezte a játékot. Az olasz koreográfus lélegzetelállítóan artisztikus, kifinomult mozdulatokat komponált, amelyek tökéletes összhangban vannak a zenével, ugyanakkor mély lélekábrázolást képesek adni.
Fotó: Tarnavölgyi Photography
Juronics Tamás Carl Orff kantátájára koreografált Catulli Carminája igazából egy groteszk geg. Pirossal és kékkel is hatásosan megvilágítható tizenkét absztrakt domborműves panelfal és egy fehér revülépcső határolta térben hatvanas éveket idéző, fekete öltönyös-nyakkendős-kalapos-szemüveges jampecek csapják a szelet a SophiaLoren-napszemüveges, tetőtől talpig fekete-pirosba bújtatott ringó szoknyás nőciknek. A fekete-piros esernyőkkel szinte revüszerűvé váló táncprodukcióban mintha nem lenne annyi sziporkázó ötlet, amennyivel mindvégig izgalmasan ki lehetne tölteni a kantáta közel negyven percét.
Az Árnyak és vágyak Zachár Lóránd koreográfus elképzelései szerint kerül színpadra, ahol a nézők párhuzamosan futó eseményeknek lehetnek szemtanúi, ennek ellenére mégis érthető, gondolkodásra sarkalló a produkció. Az impresszionista elemekkel fűszerezett Árnyak és vágyak számos különlegességet tartogat, mint például a táncosok feje fölött lógó kabátok, amelyek a szereplők sorsát hivatottak szimbolizálni.
