Az 500 milliárdos közberuházás és a sok évig húzódó munka miatt mindenki szidott mindenkit ezerrel a négyes metró építése közben. Aztán egyszer csak készen lett. Akkor meg azon dühödött föl a legtöbb polgár, miért öltek ennyi pénzt a design-ba. Pedig nem az állomások voltak a drágák. A Hosszúlépés csapatának túráján kiderült, hogy végre valamiben mi is igazán európaiak lettünk, és ez nem más, mint a föld alatt és felett elhelyezett, kortárs építészeti remekek. Íme, néhány underground érdekesség a sétát vezető Kovács Tamás György tájépítész hallgató jóvoltából.
„Míg az 1-es metró a Millennium hozadéka, a 2-es a Rákosi korszak öröksége, a 3-as Kádár elvtársnak köszönhető, addig a 4-esnél még nem lehet tudni, kinek a nevét fémjelzi majd.” – kezdi beszédét az idegenvezető az új, budapesti tömegközlekedési eszköz bejáratánál állva. Elmondja, hogy pályáztatás lényege az volt, hogy minden egyes építészeti stúdió az összes állomásra (legalábbis az 1. ütemre, amiből kikerültek a Bosnyák térig, illetve a Gazdagrét-Madárhegyig húzódó részek) készített egységes terveket. Az eredményhirdetésnél megállapodtak bizonyos, visszatérő és azonos elemekben, mint a természetes fény felhasználása, az áttetsző beton alkalmazása és a nagy terek kialakítása. Az első helyezett kapta a központi állomásokat, a második-harmadik pedig a kisebbeket.
Sose gondoltuk volna, hogy a csúnya Kelenföldből egyszer szép és modern pályaudvar lesz, ahol kijelzők jelzik a vonatok indulását, és átkötő alagút visz el a buszokhoz minket. Megtörtént. Sőt, a hírek szerint még üzletközpontot is akarnak építeni ide. Éljen a nyugatiasodó Magyarország! A színes Móriczcal és a zöld Bikás parkkal ellentétben itt pirosak az alagút falai, és mókás, ahogy egy a peron közepe táján egy légy képe rajzolódik ki a metrókocsik mögül, mikor a szerelvény továbbhajt.
Bikás park
A Fővám téri vízparton egy halott bálna, az Etele út mellett pedig egy szárazföldi élő bálna fogad bennünket. Elnevezését a megálló egyébként egy másik állatról, a park közepén álló bikaszoborról kapta. Ez az állomás – idegenvezetőnk szerint – az egyik legszabadabb tervezésű. Itt jön be a legtöbb természetes fény, ezért persze a legtöbb munkás ezen az állomáson szeretett a legjobban dolgozni az építkezés alatt. A fakózöld színű falak, az üvegen található növénynyomok és a tájékoztató táblán fellelhető gyerekrajzok mind-mind a lakókörnyezetre koncentrálnak. Még a lámpák is olyanok, mintha mikroszkópok lennének.
Újbuda Központ
„Ne ijedjenek meg, a villamos megy a föld fölött, nem a III. világháború zajlik!” – hívja fel figyelmünket a Hosszúlépés munkatársa a “jégvirágos” jelzővel illetett megállónál. Az elnevezés abból adódik, hogy a plafon igencsak víz alatti hatást kelt a kifeszített, majd összegyűrt, alufóliánál is keményebb fémanyagból készült, kézzel alkotott műremek révén. A lift mellett széttört üvegre lelhetünk, ahol a törésminta egyik felületen sem ugyanolyan persze. A falnál pedig rogyasztott üvegre áll, ami azért érdekes, mert egyrészről folyamatosan változik benne a fény, másrészről pedig – ha jobban szemügyre vesszük – falevél, kéz, bögre és barbi baba-nyomokat is észrevehetünk rajta.
A legnagyobb légterű állomás fő ismertetőjelét a „lego kockák” képzik, amelyek – mint kiderült – sokkal világosabbra (már-már átlátszóra) lettek tervezve a jelenleginél. Akárcsak a Bikás park és Kelenföld színei. „Az aluljáró tök izgalmas, de teljesen felesleges tereket alakítottak ki benne” – mondja Kovács Tamás György. A holt helységet tényleg elég zavaróak. A gombafelújítás kapcsán egy kis történelemre is fény derül idegenvezetőnknek köszönhetően, aki elmeséli: „volt idő, amikor több kerék volt a körtéren, mint ember”, hiszen még hév is járt erre. A megálló érdekessége még a falon található szignó (nem tag – a szerk.), ami bele van varrva a betonba.
Szent Gellért tér
A kézzel készült mozaikokról emlékezetes Szent Gellért tér várakozórésze annyira átgondolt, hogy még környezetpszichológussal is egyeztettek az építkezés előtt. A kavargó várost, a Mézga család űrutazását vagy – a megálmodója szerint – fegyver csövében lezajló folyamatot ábrázoló mintát először rakták ki, majd utána hozták ide egyben. Ez az egyetlen állomás, ahol leolvashatjuk a megálló nevét az alagút faláról. Érdekessége még a corten acélból készült burkolat, amitől (akármeddig simogatod) nem lesz rozsdás a kezed. Érdemes kipróbálni! Idegenvezetőnktől megtudjuk, hogy a BME rektora sokkal többet nyüzsgött az építkezések körül, mint a Corvinusé, pedig mindkét felsőoktatási intézmény mellett elhalad a metró.
Fővám tér
Kálvin tér
Rákóczi tér
A Rákóczi téri aluljáróban – bár még sokaknak biztos nem tűnt fel – egy kivetítőn egész nap operarészletek mennek némán, hogy ne zavarják a közlekedőket. A piros-fehér-zöld színűre festett megálló és a nemesi birtokok helyrajzi neveinek feliratai a történelem nagy alakjára utalnak mind, ahogy a felszínre törő, mozgólépcsők között található “időkapszula” is a múlt nagyságára enged következtetni. A medencében elhelyezett „napraforgónak” keresztelt tükrökre mellesleg egy egész koncepció épült, amiből csak ez az egy valósult meg.
II. János Pál pápa tér
A régi Köztársaság tér a nyolcker közepén található, utasokból nem látni sok fel- és leszállót. Szó sincs semmilyen szakrális szellemiségről, amiről egyesek azt hiszik, hogy figyelmet fordítottak rá. A lépcső tetején némi természetes fényt engedtek ugyan a mélybe felülről, és ahogy az előző esetben, itt szintén medencét alakítottak ki a felújított park részeként, de nem a pápa személyének tisztelegve tették mindezt. Az idegenvezetőnk is csak annyit mond: „még sosem láttam úgy a vizet, hogy ne fürödtek volna benne”. Az általános tendencia ez:
Keleti pályaudvar
A szintén felújított és a régi szoborral kidíszített Baross téren az egyetlen érdekesség, hogy található a metróvágányoknál egy kijelző, ami a többi állomás képét mutatja. Térfigyelésről szó sincs, ezt csupán „reklámcélból” alakították ki a beruházók, hogy mindenki értesülhessen a szép megoldásokról. Elég furcsa.
További képek: itt.
