Pimaszság. Ámulat. Rivaldafény. Izgalom. Zsibongás. Ez Párizs, a hely, ahol Voltaire szerint mindenki az élvezetet keresi, de senki sem találja. Ez voltaképp igaz. Az ideözönlő, felfedezésre váró művészek vagy a meggazdagodni vágyó bevándorlók összetört álmai kölcsönöznek némi melankóliát is a divattól, pénztől, csillogástól harsány városnak. Ettől viszont még rábukkanhatunk az élvezetekre, főleg ha egyszerű turistaként érkezünk a városba.
Eljutni ide ma már korántsem luxus, akár hátizsákkal is nekivághatunk. Kell hozzá egy kedvezményes repjegy, egy útikönyv és néhány mondat franciául – vész esetére. Olcsó hostelt pedig mindig találni.
Párizs egy olyan város, ami nagy, ugyanakkor kicsi is – mondják a franciák. A lényeg valóban a belső kerületekben van, ahol nincsenek hatalmas távolságok. Sétálni kényelmes, de jól jön azért egy Paris Visite kártya. Az ára attól függ, hány zónába érvényes és hány napra szól. Ha csak a belvárost szeretnénk megnézni, elég az első három zónát magában foglaló pass, viszont Versailles vagy Fontainebleau már az ötödik zónában található.
Egy gyors városnézésre elegendő két nap, de érdemes legalább egy hétre menni, sőt, ennél több idő is eltölthető, főleg, ha fel akarjuk fedezni az Ile-de-France régió távolabbi tájait. Bretagne, Normandia csupán néhány óra TGV vonattal, és huszonhat éven aluliaknak 50% kedvezmény jár. Itt a turisták hada sem olyan nyomasztó szerencsére.
A művészetkedvelőknek ez paradicsomi környezet, de a párizsi múzeumok még a kevésbé lelkes látogatókat is lenyűgözik. Ha többet is meg szeretnénk látogatni, olcsóbb minden helyre érvényes múzeumbérletet váltani.
A legfontosabbak a Louvre, a Musée d’Orsay és a Pompidu központ. Előbbi rejti a híres Mona Lisa-t, és a Milánói Vénuszt; az emberek nagy része csak ezekre kíváncsi. Ha mi is így vagyunk vele, akkor sorban állással mintegy két óra alatt letudható a Louvre. A monumentális épület kívülről is lenyűgöző. Az Orsay eredetileg pályaudvar volt, ide leginkább az imresszionisták miatt érdemes eljönni: Monet, Degas, Van Gogh, Cézanne leghíresebb alkotásaiban gyönyörködhetünk. A Pompidou központ a világ egyik legjelentősebb kortárs múzeuma, Picasso vagy Kandiszkij mellett helyet kapnak most élő, néhány éve felfedezett művészek, és találkozhatunk külföldön méltatott, nálunk szinte teljesen ismeretlen magyar kortárs alkotók munkáival is.
A Montmartre, a régi művésznegyed a mámor otthona, Picasso, Dali vagy Toulouse-Lautrec is itt mulatta át az abszintgőzös éjszakákat varietétáncos lányok társaságában a múzsa csókjára várva, újabb időkben pedig a csodálatos életű Amelie kalandjait is itt forgatták. Ha éjszaka látogatunk ide, nem csak a szép kilátásban gyönyörködhetünk, hanem a Sacre Coeur templom lépcsőjén italozó fiatalokban is. Viszont a bohémkodás sem tarthat örökké, meglepő módon a helyek kettőkor zárnak.
Ha tehetjük béreljünk néhány euróért egy szabadon elvihető, városnéző biciklit, nagyon hangulatos elkerekezni az Eiffel toronytól a Diadalívig, aztán a Champs Elysées-en haladva egyészen a Concorde térig, ami különösen éjjel szép. Innen láthatjuk azt a híres képet, ahogy a Champs Elysées autóinak mozgó fényfolyama a Diadalívbe ömlik.
Kihagyhatatlan még a Notre Dame, a kilencszáz éves katedrális. A Szajna kis szigetén álló templom falaiból sugárzik valami erő, ami elvarázsol. A templom rózsaablaka mögött a Latin negyed fényei mosolyognak, Párizs egyik leghangulatosabb kerülete a Sorbonne diákjainak zsivajától hangos. Ha tovább sétálunk innen, “kánikulában, halk lombok” alatt, máris a Saint Michel téren vagyunk, ahol Ady találkozott a tegnap beszökő ősszel valahol a századelőn.
Párizst talán azért hívják a fény városának, mert kivilágítva sokkal gyönyörűbb, mint nappal, ez főleg az Eiffel toronyra, a Concorde térre és a Saint Michel-re igaz.
A kávéházaknak sehol sincs akkora kultusza, mint itt. Érdemes egy espresso mellett kissé kiszakadni a rohanásból, és a teraszon, mint valami nézőtéren ülve figyelni a nagyvárosi élet színpadát. A dolce vita francia megfelelője a savoir vivre, szó szerint azt jelenti: élni tudni kell. Párizsban ez maximálisan érezhető, az emberek képesek élvezni az élet apró örömeit, egy pohár jó bor, egy finom étel vagy egy darabka csokoládé formájában.
A látnivalók mellett nagyon jó “csak úgy” sétálni, megcsodálni a szebbnél szebb épületeket, cirádás lámpaoszlopokat, szobrokat és szökőkutakat. Reggel a még üres utcán beszívni a friss bagett és kávé illatát, este pedig lehuppani a fűbe sörrel a kezünkben a kivilágított Eiffel torony alatt, vagy a fiataloktól nyüzsgő Invalidusok mellett. Aztán, ha hazajöttünk, Budapesten is bármikor felidézhetjük a fény városának hangulatát egy galériában, vagy egy forró croissant mellett egy kávéházi teraszon.