A tikkasztó hőség csökkenti még a legelszántabb turista tűrőképességet is. A délutáni, tűző napon a városnézés kész rémálommá alakulhat, ezért érdemes alternatív megoldásokat keresni egy idegen kultúra megismerésének érdekében. Madridban a gyönyörű épületek, a barátságos utcák és a hatalmas terek felfedezése mellett számtalan lehetőség nyílik erre. Nézzük meg, hol lehet lehűteni felhevült testünket, miközben egy kis spanyol mentalitást is magunkba szívhatunk!
Az egyik legkézenfekvőbb opció a múzeumlátogatás. Madridban három óriási képtár is található, a Prado, a Thyssen-Bornemisza Múzeum és a Zsófi Királynő Nemzeti Múzeum (Reina Sofia). A múzeumok egymástól alig fél kilométerre helyezkednek el, legalább ez egyikbe mindenképpen érdemes ellátogatni, sőt a tanulóknak kötelező, mivel a legtöbb ingyenesen látogatható érvényes diákigazolvánnyal. Madrid szépművészeti múzeuma a Prado a világ legnagyobb művészeti kincstára és a spanyol főváros leglátogatottabb tárlata is egyben. Olyan művészek felbecsülhetetlen értékű műveit őrzik itt, mint Botticelli, Goya, Tiziano, El Greco, Velázquez, Murillo, Ribera, Rubens, Bosch, Raphael vagy a holland Rembrandt. A múzeum tulajdonában több mint 8600 festmény, 500 rajz és még számos szépművészeti alkotás áll. Az idelátogatóknak azt tanácsolnám, hogy lehetőleg hétköznapra szervezzék a képtár felfedezését, mert hétvégén több órát kell sorba állni.
A Zsófia Királynő Nemzeti Múzeum elsősorban 20. századi műveket mutat be, többek között, Picasso, J. Gris, Miró, Dalí, Julio González, Chillida, Tápies és Gargallo alkotásait, sőt ezen a nyáron Richard Hamilton ideiglenes kiállítását is meg lehet tekinteni. A pop art irányzat egyik korai művésze a festészet szerepével és a médiával való kapcsolatával foglalkozott, képeiben fellelhető a fotográfia, az építészet, a digitális képek és a reklámok hatása is. A múzeum épületét nem lehet eltéveszteni, hiszen már messziről észrevehető rikító piros színe és különös formája miatt.
Ha a sok gyaloglástól már elfáradtunk, és szeretnék ejtőzni egy kicsit, akkor a parkok mellett akár a Manzanares partján is ledőlhetünk. A több kilométer hosszan húzódó Rio partszakaszon árnyékos fák tövében szunnyadhatunk pár órát, a kisebbek pedig lehűthetik magukat a direkt erre a célra létrehozott „mini strandok” egyikén. Ezeken a tereken számtalan vízsugár emelkedik fel egyszerre a levegőbe a kicsik legnagyobb örömére. Egyesek a felgyülemlett pocsolyákban lubickolnak, mások a vízsugár taktikai akadályozásával foglalják el magukat, de egy biztos: ez a hely a spanyol gyerekek álma!
A nap este 10 fele nyugovóra tér, ilyenkor végre leégés veszélye nélkül léphetünk az utcára egyenesen egy bár felé. A madridiak nagy része étteremben vacsorázik, szigorúan 10 után és több órán keresztül. A menüben szerepelhet paella (sáfrányos rizses köret és tengergyümölcsei, gyakran rák egészben!), gazpacho (hideg leves, szinte mindenhol máshogy készítik) tortilla de patata (spanyol omlett; tojás, burgonya, hagyma és paradicsom keveréke, általában mindkét oldalt megsütve) és különböző húsok is, kísérőnek pedig egy pohár bor dukál. A spanyolok különleges étele a tapas, ami szintén helytől függően más és más, de általában sör vagy Sangria mellé felszolgált falatkákat jelent.
A kedvenc tapas-os éttermemben, az El Tigrében egy hatalmas tálat kap az ember, tele spanyol sonkás, sajtos, kolbászos szendvicsekkel, tortillával és burgonyával. Egy hatalmas véletlennek köszönhetően ide látogató barátaimmal pont itt néztük a foci vb döntőt, és amikor már teljesen tele voltunk, kaptunk még három csúcsosra pakolt tálat, ingyen. Persze ezt a plusz adagot már nem tudtuk betolni, de a gesztus értékelendő volt. Tapasztalatom szerint nem kell megijedni a kánikulától, a spanyolok pont elég módot tudnak arra, hogyan lazíthassunk akár egész nap!