Kopog a kövezet a lábam alatt, miközben a kellemes szellőben újra elindulok szokásos délutáni sétámra. A bárokból halk zene és csevegés szűrődik ki, néhányan az éttermek előtti fahordókon fogyasztják el ebédjüket, egy kis pohár vörösbor kíséretében. 10 perc gyaloglás után eljutok egy térhez, ami nem meglepő. Madrid gigantikus parkokkal rendelkezik, de talán még több óriási tér található benne, amelyek közepén kötelező elem vagy egy lovas szobor vagy egy mutatós szökőkút.
Madrid főtere, a Plaza Mayor az egyik legrégebbi központ a városban, korábban nyilvános kivégzéseket, bikaviadalokat és fesztiválokat tartottak itt. Rengeteg étterem, kávézó és üzlet található a közelében, nem beszélve a vadul kattintgató turistákról. Több mint 200 terasz néz a tér közepén található lovas szoborra, és kedvelt szokás a teraszok egyikén pózolni az esküvői fotózáshoz. Mégis, Madrid legzsúfoltabb és legnépszerűbb tere a félkör alakú Sol, amelyet 18. századi épületek vesznek körül. A városiak az eperfát majszoló medveszobor alá szervezik randevújukat, ami nem csoda, hisz én se tudnék ennél jobb helyet elképzelni találkozási pontnak. A maciszobron túl számomra azért kedves ez a hely, mert amikor először jártam itt, egy irdatlan nagy Ramos plakát nézett rám, és végre megtaláltam az első McDonald’s-ot bő 10 napos ittlétem során. Apró örömök ezek, de mégis örökre így fogok emlékezni erre a csomópontra.
Egy másik híres tér, a Plaza Colón 5 percnyire található a lakásomtól, ezért itt találkoztam először az igazi spanyol monumentalitás iskolapéldájával. A méretes terület közepén egy hatalmas spanyol zászló lebeg a szélben, és kihagyhatatlan elem a jókora szökőkút is. A tér Kolumbusz Kristóf szobráról híres, és érdekesség, hogy az itt felállított négy betontömbbe vésték bele életének történetét.
A Paseo de Recoletos-on lesétálva ütközhetünk bele a Plaza de Cibeles tágas terébe. Közepén Madrid egyik szimbóluma, egy impozáns szökőkút található, amelyet eredetileg Kübelé földistennő tiszteletére építettek. Számtalan turista készíti itt “kötelező” profilfotóját, igaz az állandóan közlekedő buszok – tapasztalatom szerint – rontanak az összhatáson. Igazi kuriózum, hogy a Real Madrid csapatának játékosai ide jönnek ki találkozni a szurkolóikkal minden egyes alkalommal, ha kupát nyernek.
A tér körül szép és elegáns 19. századi palotákban gyönyörködhetünk, a legszembetűnőbb a szökőkút túloldalán elhelyezkedő Comunicaciones Palota, amelyet színpompás üvegablakok, márványoszlopok és sárgaréz betétek díszítenek. A Plaza de Cibeles-ről már látható távolságban emelkedik ki környezetéből az Alcalá kapu az Independencia téren. A kaput III. Carlos király építette 1778-ban, tetejéről bájos angyalszobrok néznek a távolba. Ha ezt az építményt meglátom már érzem, hogy nincs messze a légkondis lakásom, de ha elfáradok a város bejárása közben, gyakran a kapu közvetlen közelében lévő kedvenc parkomban, a Retiro-ban pihenek meg.
Madrid óriási terei, a szökőkutak, a kapuk és a szobrok mellett egyéb eseményekről is nevezetesek. Az itteni vasárnapok egyik rituális központja az El Rastro, vagyis a bolhapiac. A hatalmas tömegben szedett-vedett standokon kiállított csecsebecsékből válogathatunk, található itt szinte minden: furcsa feliratos póló, játékbuszok, táskák, füstölők és végtelen mennyiségű ékszer.
Múlt hétvégén még egy meleg felvonulásba is sikerült beleütköznöm, minden üzletben színes zászlók hirdették a teljes elfogadás eszméjét. Több színpadot is felhúztak alig pár óra alatt, így igazi fesztiválhangulat kerekedett az esti órákra, folyt a sör és hosszú sor várakozott a kedvenc tapas-os helyem előtt. Az utcákon csak úgy hömpölygött a tömeg és a gigászi terek már nem is tűntek olyan nagynak, mint azelőtt.