Mire is van szüksége egy tipikus turistának a kötelező városnézéshez? Lelki szemeim előtt rögtön megjelenik egy rojtos zsebkalauz, az okostelefon GPS alkalmazása, egy fényképezőgép, némi pénz és persze az elengedhetetlen nasi, plusz a hideg innivaló. Ezeket a kellékeket reggel én is bepakoltam a táskámba, de a legfontosabb összetevőt egy cetlin vittem magammal. Barátaim tanácsait kijegyzetelve indultam el felfedezni a várost, és hol is kezdhettem volna, ha nem a központban?
Az igaz városnéző kalandtúrám a Manzanares folyó mentén indult el; Madrid nyugati részét, a legfontosabb turistacsalogató pontokat látogattam meg, nem hiába. Első állomásom, a Királyi Palota rögtön lenyűgözött. Ez a fenséges épület Spanyolország legnagyobb barokk épülete, 2800 szoba található benne, amiből 50 látogatható is. Óriási élmény végigjárni a termeket, szinte mindegyikben találkozhatunk aranytól csillogó csillárokkal, faliszőnyegekkel, híres festményekkel (Goya, Rubens). Fogadótermeit a mai napig igénybe veszik, és a nemrég lemondott spanyol királyt is itt koronázták meg.
A San Fransisco Bazilika hatalmas kupolájával emelkedik ki környezetéből, és nem meglepő módon a falakat szintén híres spanyol festmények díszítik (Velázquez, Ribera). A bazilikában való gyönyörködés után egy kisebb sétával a Casa de Campo kies ligetébe vezetett az utam. Ebben a hatalmas zöld zónában vidámpark és állatkert is felfedezhető, de én inkább a tóparton pihentem meg. Egyesek csónakáztak, napoztak a füllesztő hőségben miközben én a csodacetlim segítségével kutattam a következő néznivaló után.
Az utasítás szerint „muszáj” volt megnéznem a Debod templomot a szomszédos parkban. Ez az ősi egyiptomi, szakrális hely egyértelműen magára vonja a figyelmet: egy domb tetejéről, előkelő kertecskével kacsint az emberre. Az épületet egy igazi, ókori egyiptomi templom újraépített változata, amit a 60-as években ajándékozott a Nílus-menti ország Madridnak, ezáltal is felhívva a figyelmet a történelmi kincsek megóvására.
Hazafelé, a Manzanares folyó mentén Madrid legrégebbi hídján sétáltam át, és élveztem a kellemes szellőt, ami mindig átjárja a levegőt errefelé. A lábam már nagyon fáj, de nem csüggedek, folytatom a város felfedezését! Hamarosan újra találkozunk!