Körülbelül a három hete az egyik ismerősöm Facebookon linkelt egy koncertet, melyről azt hitte Quimby lesz, és szeretett volna menni. Majd felvilágosítottam, hogy más zenekarról van szó, bár akad egy kis átfedés A kutya vacsorája és a Quimby közt. A legszembetűnőbb Varga Líviusz.
Egy kis levelezés után megállapodtunk, hogy mindenképp kíváncsiak vagyunk a koncertre. Bár a helyszín nagyon a város határán volt, megállapodtunk, hogy megvesszük a jegyet és elmegyünk. Majd két hét várakozás a koncertig…
Két héten keresztül minden nap hallgattam számokat az együttestől, hogy ismerősek legyenek, mikor meghallom őket. Ez idő alatt megszerettem azokat, és néhánynak már fejből tudtam a szövegét, ezért nagyon vártam már az estét.
Végre elindultam a nagyon messzi Pesthidegkútra, a Klebersberg Kultúrkúriába. A helyszín egy régi kúria, amit gyönyörűen felújítottak. Megtartották a klasszikus építészeti jegyeket, de ugyanakkor a mai kornak megfelelően átépítették bizonyos részeit. Mindenképp érdemes egyszer ellátogatni hozzájuk, bárki talál szimpatikus programot, akár színházi, komoly- vagy könnyűzenei előadásra vágyik.
Bementünk a színházterembe, elfoglaltuk a helyünket, majd várakozás közben beszélgettünk. Egyszer hirtelen sötét lett. Gyér fény mellett feljött a zenekar a színpadra, kivéve Líviuszt, aki teátrálisan belépett, és mint egy karmester kiosztotta az aznapi műsort/kottát, közben mindenkinek mondott pár biztató szót. Majd a közönség felé fordult. Kipróbálta a kisszámú, de lelkes közönség felkészültségét, hogy megfelelő reakciókat tudjon adni megfelelő szituációkban. Ilyen reakciónak számított a spontán taps, az elismerő és a nem tetszést kifejező hangkifejezések, valamint az ováció. Mikor már biztos volt benne, hogy a közönség is érti a dolgát, belekezdtek az első számba. Kellett egy kis idő míg feloldódtam, de utána nagyon élveztem a koncertet. Az az érzésem támadt, mintha minden számot először hallanék, pedig sok ismerős volt már köztük, de valami egyedi mégis akadt benne: egy gitárszóló, egy dobszóló, vagy valami kis plusz. Az ismerősnek hitt számok ismeretlenek voltak, de mégis ismerősek. Hihetetlen jól éreztem magam, és látszott, hogy a zenészek is évezik. Összességében fenomenális koncertben/színházi élményben volt részünk. Minimál fények mellett tényleg csak a zenére lehetett koncentrálni, esetleg Líviusz mozgását tanulmányozni, egy-egy szóló rész alatt :)
Végül olyan benyomás ért, amilyenre nem emlékszem korábbról. Mikor már vége volt mindennek, a zenekar meghajolt, és levonult a közönség vastapsa mellett. A nézők nem adták fel, tapsoltak tovább, pedig a technikusok már elkezdték felhúzni a színpadfényeket. Már vagy 2-3 perce befejeződött a koncert, de a közönség még mindig nem mozdult, hanem tovább tapsolt a produkciónak.
Összességében egy távoli, de szép helyen, nagyon jó koncerten jártunk, szinte fillérekért (1100 Ft.). Igazán felemelő érzés volt. Egy hét után még mindig érzem az akkor felszabadult, pozitív energiákat. Várom a következőt. De arról már nektek is szólok!