A Puscifer zenekar új albumának megjelenésével MJ Kennan nyilvánvalóvá tette, hogy a Tool-nak esze ágában sincs új anyagot kiadni mostanában. Az előző album óta lassan eltelik a tizedik év is, ami azért igen csak gyanakvásra adhat okot, a prog-mantra-metal kultikus zenekara végre kifogyott a zseniális ötletekből?
Vagy talán csak arról van szó, hogy a hosszú évek során a zenekar tagjai a mellékprojektekbe ölték bele kreativitásukat. Erre pár hónapja a banda a Monster Mash fesztiválon eljátszott egy zsír új számot és mindenki felkapta a fejét, persze a találgatások is elkezdődtek. Nem sokra rá Maynard adott egy elég velős interjút, ahol a Tool rajongóit seggfejeknek nevezte. Nehéz elmondani, hogy mit adott a Tool a világnak, most nem is ezt akarom leírni. Mindenesetre, amíg várunk a következő album megjelenésére – ami a rajongók számára biztosan egy újabb „Star Wars nap” lesz és remélhetőleg nem a következő Chinese Democracy-ként fogjuk emlegetni – megkísérlem összefoglalni a Tool zenészeinek mellékprojektjeit, hátha akad olyan, ami segít a várakozásban és amúgy is tegyük tisztába a dolgokat. A banda az egyik legstabilabb felállással rendelkező bagázs a rockzenében, azonban a több, mint 25 éves fennállásuk alatt ott is történtek már érdekességek.
Paul D’Amour kiválása a Tool-ból 95-ben : Replicants, Feersum Ennjin
A Tool első felállása 90-ben jött össze, tagjai az énekes Maynard James Keenan, a dobos Danny Carey, a gitáros Adam Jones és a basszusgitáros Paul D’Amour voltak. A klasszikus felállásból mára csak D’Amour hiányzik, aki a Toolból való kiválása után is igen termékeny zenész maradt.
Paul D’Amour 95-ben hagyta ott a Tool-t – amit valószínűleg azóta is bán. D’Amourral most nem ott tartana a zenekar ahol, legalábbis műfaji besorolásban semmiképp. A számos session zenészkedés és gyenge próbálkozás mellett rengeteg olyan projektet hozott létre, ami underground körökben eléggé megragadta a fanok képzeletét. Első ilyen munkája a 95-ben összehozott Replicants együttes, ami egy szedett-vedett bagázs volt és habár csak egy albumot adtak ki, az igazi különlegességnek számít a piacon. Érdemes meghallgatni őket, valahogy úgy tudnám leírni a zenéjüket, mintha a Puscifer kaotikus verseit összegyúrnánk egy kis Patton féle Mr. Bungle-el. Azt mondanom sem kell, hogy az albumot fellelni az interneten szinte lehetetlen, de talán ettől is olyan különleges.
D’Amour másik nagyon misztikus és rejtelmes zenekara a Feersum Ennjin, amit egyedül kezdett el összepakolgatni 2005-ben, aminek meg is lett az eredménye egy album keretein belül 2011-ben, de itt már zenésztársakkal. Az album hangulatába nagyban belefolyik a basszer Toolos előélete. A számok lassúak, kidolgozottak és hangulatilag a misztikum minden aspektusa érezhető rajta. Nagyon érdekes megfigyelni, hogy a Toolhoz köthető zenészek, mennyire hasonló zenei világot képviselnek, még ha műfajilag néha el is térnek attól. Talán csak a Feersum Ennjin zenéjében fedezhető fel a Tool vérvonal összes adottsága. Természetesen a Replicants-hoz hasonlóan az F.E. debütáló albuma is szinte elérhetetlen a hálón, de azért próbálkozni lehet és erősen ajánlott.
A mára már klasszikussá vált Tool – Justin Chancellor éra: Peach, Suns of The Tundra
D’Amour helyére Justin Chancellor került a Toolba ’95-ben. Az új basszusgitáros elő- és utóélete is elég soványka, de ha a Toolba való belépését vesszük, valószínűleg mindenki egyetértene velem, ha azt mondanám, hogy ő az egyik legzseniálisabb ma élő gitáros. Chancellor csatlakozása után a Tool egy teljesen más irányt jelölt ki a banda jövője szempontjából, amiből egy olyan stílus egyedi képviselője született, amire még ma sem találunk megfelelő jelzőt. A zenész múltját illetően: a Peach nevű zenekarból érkezett, ami ugyancsak nagy ínyencség a legnagyobb Tool rajongóknak. Ez a banda tökéletes példája egy kísérletező fázisban járó gárdának, kár, hogy abban is maradtak. Nem találták a saját műfajukat, de épp így hoztak létre valami egészen különleges zeneileg kevert kombót. A műfaji behatárolás kb. esélytelen. De tegyetek inkább ti egy próbát, megéri szemezgetni.
Mielőtt tovább mennénk, van itt még valami, amit mindenképp szerettem volna beleírni ebbe az összefoglalóba. Habár nincs közvetlen kapcsolata a Tool zenekarral, egy olyan zseniális együttesről van szó – ráadásul magyar vonatkozással – hogy nem mehetünk el mellette szó nélkül.
A Peach zenekar Chancellor átigazolása után nem oszlott fel azonnal, helyette nevet változtattak, de sokáig úgy tűnt, hogy a lelkesedést a basszeros magával vitte és a Peachnek befellegzett. Aztán 2004 tájékán mozgolódni látszott az angol prog piac és valami izgalmasról suttogtak a bennfentesek. És akkor megjelent a Suns of The Tundra zenekar első albuma. A lemez hamar felborzolta a kedélyeket, sokan egy új éledő legendáról beszéltek, de a banda két zseniális nagylemez és egy vitatható kislemez után szünetre vonult, ami azóta is tart. Érdekesség, hogy az együttesben többször megfordult már egy Laszlo Pallagi nevű fószer, akiről az égvilágon semmit nem találni az interneten. Ha valaki még is tud róla valamit, az írja meg nekem, mert nagyon kíváncsivá tett. Egyébként ezt a felvételt érdemes megnézni és fülelni.
Kötelező:
És akkor elérkeztünk a történések fő mozgatórugójához. Számomra Maynard James Keenan az a zenész, aki behatárolhatatlan misztikumával egy olyan műfajban lett világhírű, legenda, félisten, szuperhős, melyben az átlag emberi szellemiség nem tud kiigazodni és egy zord, természet feletti kivetülésnek érzi azt. Holott csupán a zsenialitás megnyilvánulásáról van szó. Maynard egy mesélő, akit hallgatni kell.
Maynard James Keenan és az ő szörnyszülöttei: Puscifer, Perfect Circle, Ashes Divide, Green Jelly
A Tool ’95-ös tagcseréje után Maynard létrehozott egy olyan projektet, aminek eleinte nem voltak zenei vonatkozásai. Az egész egy márkanévként indult, ami magában foglalta a zenész minden művészi termékét az írástól kezdve a ruhamárkákig, sőt a korai években ezen a néven kezdte el bortermelői karrierjét, amit aztán később átnevezett a sokkal hangzatosabb Caduceus Cellars-ra.
Azonban a 2000-es évek elején kezdtek felbukkanni olyan felvételek, melyek az akkorra már Maynard nevével szorosan összeforrt Puscifer címet viselték. Az első 2007-ben megjelent albumig rengeteg olyan anyag született, amely rendesen fejfájást okozott a rajongóknak. A korai években a számos híres közreműködővel kiadott számok sem vitték közelebb a hallgatókat a megoldáshoz. Majd megjelent az első album és jött a felismerés. A V is for Vagina egy kísérletező zenét tár elénk, amit Maynard esetében inkább úgy lehetne elképzelni, mint a Tool zenéjébe nem bele illő túlcsorduló kreativitást.
Azt mindig is tudtuk, hogy Keenan egy zsigeri őrült zseni, aki a laborjában kotyvasztja össze a jobbnál jobb számokat, amit most a Puscifer által kaptunk meg. Ez a zene kevésbé fogyasztható, mint akármelyik Toolhoz köthető zenekar, de ott van, ezért nem mehetünk el mellette. És nem is szabad. A nemrégiben kiadott legfrissebb album előrevetít valamit a Puscifer jövőjéből. Egy sokkal érettebb, tematikusabb anyagot kaptunk. Van eleje, közepe és vége a számoknak, kevésbé kaotikus az egész. Talán most értek el oda, ahová el akartak jutni, ki tudja. Mindenesetre az új anyag ütős és Maynardé, szóval hallgatni kell. Nem mellesleg a nyáron ott lesznek a Novarockon, amire érdemes kilátogatni, mert a zenészt a jövőben nem nagyon lehet majd ennél közelebb elcsípni.
Van egy zenekar, amely a Suns of The Tundrához hasonlóan nem sokban említhető a Tool oldalán, – talán csak annyiban, hogy van néhány közös haverjuk és volt kolis szobatársuk – de annyira hülyék és tehetségesek, hogy akartam adni annak egy esélyt, hogy legalább egy új rajongót szerezzek a bandának. A Green Jelly nevű formáció története nagyon régre nyúlik vissza, de ami nekünk lényeges, hogy a 90-es években Maynard és Danny Carey Tool dobos kihúzta a comedy rockként aposztrofált bagázst a süllyesztőből. A srácoknak köszönhetően a banda ma is él és virul, habár kevésbé aktívak, mint annak idején. Mindenesetre van néhány meghallgatni való tőlük is.
Természetesen nem feledkezhetünk meg a Tool vérvonal második legismertebb és legjobb zenekaráról sem, ha nagyon frappáns akarok lenni, akkor mondhatom, hogy a kör ezzel bezárul.
A Perfect Circlet a kiváló gitáros Billy Howerdel és Maynard hozta össze a 90-es évek végén. Az évek során a zenekar igazi szupergruppá nőtte ki magát. Habár a tagcserék folyamatosak voltak Howerdel és Keenan stabil pontját képezték a bandának. Napestig sorolhatnánk, milyen kaliberű zenészek -és Mila Jovovich- fordultak meg a PC történetében, de amit igazán érdemes tudni és hallgatni az a különleges zenei világ, melyet ezek a zenészek hoztak össze. Sok ember volt a bandában, mind kevés ideig, de minden egyes albumon és számban érezhető, hogy ki mit tett hozzá. Természetesen a fő vonal itt is a Tool főnöké, kiegészítve Howerdel elképesztően egyedi és „különös”gitárjátékával. Maynard nemrégiben azt nyilatkozta, hogy valószínűleg soha nem lesz új PC album, legalábbis azért biztos nem, hogy a rajongókat boldoggá tegyék, maximum akkor, ha ők úgy akarják. Tehát a lemez pörgetésén kívül nem nagyon lehet máshogy élvezni ezt a zenét, talán kiegészítve egy kis Howerdel féle Ashes Divide-al.(!)
