Tavaly, a munkám során találtam rá LMFAO Party Rock Anthem-jének egy átdolgozott verziójára a Youtube-on. Egy gitáros-énekes és egy szintetizátoros srác mellett egy vagány, hegedűn játszó csaj adta elő a számot. Nagyon el volt találva, és kifejezetten tetszett, ahogy a lány ugra-bugált (shuffling) zenélés közben.
Ez a lány nem más, mint Lindsey Stirling, aki bátran össze merte boronálni a klasszikus hegedűművészetet a mai, modern zenével, vagy éppen bármivel. Több, saját szerzeménye van, amelyek olykor dubstep, olykor trance alapra épülnek, de a feldolgozások közt találhatunk olyat is, ahol rockzenekarral lép színpadra.
Kisgyerek kora óta hegedül, tiniként díjat is nyert, mégis elkaszálták az America’s Got Talent negyeddöntőjében, arra hivatkozva, hogy hiába tehetséges, a produkciója kevés lenne egy szólókarrierhez.
Ezután ismerte meg a világ, mivel Devin Graham felajánlotta, hogy elkészíti az első videóját. A film a “Spontanepous Me” című dance alapokon nyugvó szerzeményhez készült. Stirling virtuóz játékán túl látható benne, ahogy (szerintem) a jazzbaletthez leginkább hasonló táncot lejt, hajlong, ugrál, illetve bohém hajszerkezete és öltözéke is vele együtt mozog. Igazi őrült művész, de talán épp ezért (is) szerethető.
Ennek a klipnek a sikerei után (közel 9 millióan látták 2011 májusa óta), sok-sok saját-, feldolgozott- és koprodukciós dalt követően 2012 őszén (pár nappal a 26. születésnapja előtt) elkészült az első albuma is Lindsey Stirling címmel, ami hetekig vezette a Billboard Dance/Electronic listáját. Majd egy amerikai turnén bizonyította azt is, hogy a tehetségkutató zsűrije mekkorát tévedett.