A Kávészünet zenekar épp slam-turnén van két, a rapvilágban elismert ikonnal. Popovics Györgyöt és Németh Ferencet kérdeztük az elmúlt pár évről, a kulturális értékekről, valamint a közös koncertsorozatról Saiiddal (Akkezdet Phiai) és Wolfieval (Punnany Massif).
Farkas Mario: 5 év telt el amióta a nagyközönség megismerkedhetett veletek egy tehetségkutató keretein belül. Mi történt azóta veletek? 5 év elég hosszú idő…
Németh Ferenc: Rengeteg dolog történt a tehetségkutató óta. Megismerkedtünk a menedzserünkkel, akivel azóta is közösen azon munkálkodunk, hogy minél több iskolába tudjunk eljutni Trendhagyó Irodalomóra elnevezésű programunkkal, ezáltal megszerettetve a fiatalokkal a verseket. Emellett egyéb koncertjeink is vannak, fesztiválokon, klubokban, különböző rendezvényeken lépünk fel, általában öt- vagy tíztagú formációnkkal, amelyek a duós megszólalásnál táncolhatóbbak, dinamikusabbak és jobban illenek egy-egy bulisabb eseményhez. Különleges Kávészünet Klubesteket, valamint Kávészünet Slam Poetry esteket is szoktunk tartani, amelyeken mindig remek a hangulat. Emellett már a harmadik albumunkon dolgozunk, és jó néhány videoklipünket is meg lehet találni az interneten. A közösségi oldalunk is elég nagy népszerűségnek örvend. Folyamatosan javuló tendenciát tapasztalunk, egyre nagyobb az érdeklődés aziránt, amit csinálunk, és ennek nagyon örülünk.
F. M.: Tiszteletreméltó, hogy elhivatottan járjátok az iskolákat, és – ha lehet mondani – elég sajátos irodalomórákat tartatok. Mesélnétek róla bővebben?
Popovics György: A Trendhagyó Irodalomóra elnevezésű programunk főként a fiataloknak szól. Meg akarjuk szerettetni velük a verseket és a magyar irodalmat. Egy-egy ilyen alkalom 45 perces. Bevonjuk a diákokat, hogy élményként éljék meg mindezt. Mindig veszünk egy példát, hogy így megzenésítve mennyivel könnyebb és gyorsabb verset tanulni. Ezt ott le is teszteljük. Vannak szavalók, beszélünk egy-két vers tanulságáról, mesélünk néhány saját gondolatot. Nemrég mi is az iskolapadban ültünk és tudjuk, milyen, amikor azt érzi a diák, hogy külső hatásra, kötelező jelleggel kell verset tanulnia. Ezen szeretnénk változtatni. Legyenek arra büszkék, hogy nagy költőinket és azok nagy verseit tudják és ismerik.
F. M.: 2010-ben a Kultúra Fiatal Nagykövetei díjjal jutalmazott titeket a Magyar Versmondók Szövetsége, joggal. Mennyire tett titeket ez még elszántabbá abban a küldetésben, hogy minél több ember kedvelje meg a verseket, akár általatok is?
N. F.: Úgy gondoljuk, nagy felelősséggel jár, amit csinálunk. Amióta így szólítottak minket, igyekszünk rászolgálni erre az elnevezésre. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy ne negatív fogalom legyen egy-egy diák számára az irodalom pusztán azért, mert egy szavalatra vagy feleletre rossz jegyet kapott az iskolában. Meg lehet közelíteni modernebb felfogásban is a költészetet, ezért is szoktunk mai zenei műfajokban is alkotni, ami a fiatalok számára befogadhatóbb. Össze kell kapcsolni azt, ami távol áll tőlük és azt ami közel, így lehet sikeresen fellendíteni a fiatalok kultúra iránti igényét és érdeklődését.
F. M.: Manapság reneszánszát éli a kortárs költészet. Teltházas verses estekbe botlik az ember az ország egész területén. Mondhatjuk talán, hogy a mai fiatalság elindult kulturálisan egy irányba, ahol értékek vannak. Mit gondoltok erről? Illetve a célközönségetek fiatalodik vagy idősödik?
P. GY.: Bízunk benne, hogy ez csak erősödni fog. Nagyon jó kortárs költőink vannak, akikről nagyon sokan még nem is hallottak. Ezen mi is igyekszünk változtatni azzal, hogy a koncertjeinken a kortárs költők műveiből is csemegézhetnek a résztvevők. A vers kortalan. Így a koncertjeinket elég széles réteg látogatja. Kicsik, nagyok, idősebbek egyaránt.
F. M.: Hogyan jött az egyébként szenzációs ötlet, hogy Saiiddal és Wolfieval kiegészülve turnézzátok át az országot?
N. F.: Korábban két klubest-sorozatot is tartottunk, amelyeknek az eseményeit havonta rendeztük meg, és a legnevesebb költőket, zenészeket és színművészeket hívtuk meg rendszeresen (pl. Koltai Róbert, Hernádi Judit, Hajós András, Gryllus Vilmos, Laár András, Pély Barnabás), minden alkalommal három-három ilyen vendégünk volt. Az általunk megzenésített versek elhangzása mellett ők emelték az est fényét, különféle egyéni, illetve közös produkciókkal. Később a menedzserünk által megismerkedtünk Wolfie-val a Punnany Massif-ból és Saiiddal az Akkezdet Phiai nevű formációból, és elindítottuk közös turnénkat, amely jelenleg is zajlik, hiszen az ország nagyvárosaiban, minden alkalommal – helyi slammerekkel kiegészülve – nagyon jó hangulatú esteket tartunk. A mi megzenésítéseink mellett tematikusan elhangzanak a slammerek átköltései, így rendszeresen váltakozik a műsor. Nagyon élvezzük ezeket az eseményeket, hiszen itt még fiatalosabb, modernebb köntösben találkozhatunk a költészettel.
F. M.: Utoljára tavaly ilyentájt jöttetek ki saját klippel. Várható a közeljövőben valami újdonság a Kávészünet háza tájáról? Esetleg Saiiddal és Wolfieval?
P. GY.: Természetesen, igen. Most két videoklipet is forgatunk. Az egyik már Karácsony előtt látható lesz, a másikra jövő év januárjáig kell várni. Mindkét dal a harmadik albumunkon lesz hallható. Ezenkívül videók terén a jövő évben sokkal aktívabbak leszünk. Sok tervünk van, igyekszünk mindet megvalósítani. Azt pedig, hogy Saiiddal vagy Wolfie-val csinálunk-e közös dalt, az a jövő zenéje. Ha igen, tudni fogtok róla!
Srácok, köszönjük! Sok-sok sikert kíván nektek a Socfest stábja a továbbiakban is! Reméljük, hogy az elsők között tudósíthatunk a csapat és általa a kulturális élet további sikereiről. A különleges fúzióval egyébként ti is találkozhattok, november 17-én Szegeden. További infókért pedig látogassatok el a Kávészünet web- és rajongói oldalára.