Kiscsillag koncert @A38 Hajó

Van-e szándék, ha állnak a férfiak (a pénz miatt)?

Életem első igazi Kiscsillag koncertje: 2012.03.31, A38 hajó. Az egyik kollégám hívott el, bevallom őszintén, kicsit vonakodva mentem abból kiindulván, hogy sosem szerettem igazán a Kispál és a Borz zenéjét, de baráti alapon rábólintottam: most vagy soha.

Pontban este 9-kor Konyha néven mutatkozott be az előzenekar. Mivel nem ismertem őket, kíváncsi voltam, mi sül ki ebből. Reménykedtem egy hagymás rántottában, fröccsel kísérve, de azt nem kaptam. Ellenben nagy meglepetésemre a jó gitártémák mellett a szövegvilágnak sem kellett elbújnia, kifejezetten pozitív irányba terelte a véleményemet róluk. Mindössze 50 perc után távoztak a színpadról, következett a pakolás, tereprendezés, hangolás.

Az ötödik sor közepén terpeszkedtem, körülöttem igencsak levegős volt a tér, ám kb. 10 perccel a kezdés előtt egy heringes doboz tartalmához hasonlítható szituációban találtam magamat. Legalábbis, hirtelen ezernyi ember tűnt fel a semmiből. Kicsit megszeppentem a mögöttem lévő tömeg láttán, de gondoltam, egyszer élünk. Felhangzott az instrumentális induló, elindult a füst, egy halvány fénysugár a sötétben, és felbukkant Lovasi András (ének, szólógitár). Nagy sikítozás, éljenzés. Őt követte Leskovics Gábor „Lecsó” (gitár, ének, billentyű), majd Ózdi Rezső (basszusgitár), végül Mihalik Ábel (dob, vokál).

Néhány ismerősöm már említette, hogy Lovasi egy úgynevezett „showman”, ezek után én is osztom a véleményüket. A számok közti kis történeteket, párbeszédeket felettébb szórakoztatónak találtam, a kedvencem az maradt, amikor segítséget kért a közönségtől, egy körömcsipesz formájában. Tudni illik beszakadt az egyik körme, és úgy igencsak nehéz lefogni a húrokat, ráadásul sem a zenekarnak, sem pedig a stábnak nem volt ilyen eszköze. Amíg a kutatás zajlott, Lecsó megtámadta a szintetizátort, és orgona hangon improvizált egy dallamot. Körömcsipesz pipa. De ha már emberünk kezében volt, miért ne vágná le az összes körmét?! Ád 1: hogy az esetleges problémát megelőzze, ád 2: Lecsó olyan jól elvan, még senki se tartotta ki ilyen sokáig az E hangot orgonán…

Egy óra után a zenekar távozott a színpadról. Én abban a hitben voltam, hogy jó volt, vége van, viszlát. Na de nem úgy van az! Visszatért először Lovasi egy nagy lencséjű napszemüvegben, majd Lecsó követte félre csapott baseball sapkában, szív alakú napszemüvegben. Szórakoztató látványt nyújtottak, nem tudtam, most mi fog történni. Valami érthetetlen zenekarnév hangzott el, mint a Soerii & Poolek. Lecsó a billentyűknél tuc-tuc alappal, Lovasi gitárral meg énekelés-szerűséggel. Így adtak elő 1-2 nótát, ami rám borzalmasan hatott. Gondolom csak poénnak szánták, de engem sokkoltak vele. A körülöttem lévő emberek mind ugráltak és énekelgettek, ritka vicces látvány lehetett, hogy egy valaki áll a tömeg közepén, mint akinek földbe gyökereztek a lábai. A hangulatomat is visszavetette a performansz, de viszonylag könnyen kiengesztelődtem a Fishing on Orfű alatt.

Summázva két órát játszottak az urak. Volt benne mélypont, és persze magas is, de egy jó hangulatú, vidám koncert élményét tudhatom magaménak. Végig oda tették magukat mind zeneileg, mind emberileg a tagok, a dalok közt újakat ismerhettem meg, és avathattam kedvencekké.

Záróakkordként annyit tudnék hozzáfűzni, hogy köszönöm ezt a pazar estét a Kiscsillagnak, és üzenem, hogy „Örökre szívembe zártalak, belezártalak a nagy sötétségbe”.