Novemberben végén jelent meg az Orient Fall első nagylemeze a Fractals, amely számait élőben először márciusban az A38 fedélzetén hallhatja majd a közönség, nem kisebb név társaságában, mint az angol Hacktivist. Rókusz András dobos, a zenekar legújabb tagja, mesélt nekünk munkásságukról és az új lemezről.
Socfest: Gratulálunk az új nagylemezhez! 2009 óta már megjelent egy demótok és egy EP is, de most először adtatok ki egy tizenhárom számot tartalmazó nagylemezt. Mennyi idő alatt készültek el a Fractals-on hallható számok?
Rókusz András: Köszönjük szépen! A számokat nagyjából az EP megjelenését követően kezdtük el írni, azonban ez az időszak nem volt felhőtlen, sok nehézséggel kellett szembenéznie a zenekarnak. Két tagcsere is történt, basszusgitáros és dobos poszton, illetve több mint egy éven át nem tudtuk használni a próbatermünk. 2013 végére alakult ki a mostani felállás, addigra tulajdonképpen kész volt a Fractals alapja, de ezt követően kezdődött el a közös munka, és a dalok végleges kidolgozása. 2014 második fele és 2015 első fele a felvételekről szólt, amit szabadidőnkben, iskola és munka mellett igyekeztünk megvalósítani. Sokáig tartott, pontosabban sokáig húzódott, de boldogok vagyunk, mert az eddigi visszajelzések alapján megérte.
SF.: Öttagú bandátok tagjai felelősek a szerzeményekért, de főleg kinek köszönhetőek a dallamok és a szövegek?
R.A.: A zenéért alapvetően a gitárosok felelősek, a lemez számainak nagy részét Veszelei Dániel írta, két számot pedig a másik gitárosunk, Erdőhegyi Bálint. A dalszerzés folyamata a legtöbb esetben úgy néz ki, hogy az adott gitáros megírja a szám összes gitártémáját, illetve basszus és dob ötleteket is, amiket aztán mindenki a saját szájíze szerint alakít, és együtt, közösen dolgozzuk ki a számok végleges felépítését és részleteit. A szövegeket és az énektémákat az énekesünk, Buzás Krisztián írja.
SF.: Ki gyakorolt rátok nagy hatást? Kinek a munkásságát követitek szívesen?
R.A.: A zenekar tagjait és így a zenénket is rengeteg különféle műfaj inspirálja, nagyon nehéz kiemelni egyes zenekarokat. A némileg hozzánk hasonló műfajú, tehát progosabb metal zenekarok közül a Meshuggah, a Between the Buried and Me, a Glass Cloud vagy a SikTh biztosan nagy, közös kedvencek, de sokszor pont a zenénktől nagyon távol eső műfajokból merítünk ihletet. Én például több más műfajú zenekarban is dobolok (pl. poszt metal, blues, jazz) és direkt, de önkéntelenül is sokszor beleviszem ezeket a hatásokat is a játékomba.
SF.: Honnan ered a lemez és a számok címei? Mi a lemezetek fő üzenete?
R.A.: A lemez címe, a Fractals már a felvételek megkezdése előtt megszületett, mikor látszott, hogy gyakorlatilag az összes szám egy külön hangot képvisel, de mégis jól működnek egy egészként. A legtöbb számnak már ekkor megvolt a címe, de például az átvezetőket már a Fractals címhez igazodva neveztük el. Az album nem indult konceptlemeznek, de a fraktál-motívum, valamint a hasonló témájú szövegek miatt mondhatjuk, hogy mégis az lett. Ez a téma talán egy szóval leírva az útkeresés, legyen szó arról akár egyéni, akár társadalmi szinten. Ezen kívül a szövegek próbálnak válaszokat is adni a felvetett kérdésekre, érdemes ilyen szemmel olvasni őket.
SF.: Számaitok angolul íródtak, YouTube videótokat és Bandcamp oldalatokat elnézve számos pozitív kritikát és támogatást kaptok külföldi hallgatóktól is. Várhatóan felléptek majd külföldön is? Esetleg lesz magyar nyelvű dalotok is?
R.A.: Mindenképp szeretnénk magunkat kipróbálni külföldön, szerencsére nagyon pozitív a lemez visszhangja, reméljük lesz erre több lehetőségünk is. Jelenlegi terveink szerint tavasszal ellátogatunk Szlovákiába és Ausztriába is. A másik kérdésedre válaszolva pedig a műfaj, amit játszunk hagyományosan angol nyelvű, de egyáltalán nem zárkózunk el a magyar nyelv használatától, sőt, a lemez utolsó előtti számában (What Is Past Is Prologue) van is egy magyar versszak. A jövőben nem elképzelhetetlen, hogy lesz teljesen magyar nyelvű számunk is.
SF.: Egy-egy szám erejéig együtt dolgoztatok több vendégénekessel, köztük Csongor Bálinttal, a Subscribe frontemberével is. Milyen a kapcsolatotok a bandával és Bálinttal? Hogyan sikerült az Ascend to the Throne-hoz felkérnetek?
R.A.: A Subscribe meghatározó zenekar mindannyiunk számára, a zenénkre a magyar együttesek közül a legnagyobb hatással ők bírtak. Már a 2011-es EP énekfelvételeiben is kisegített Bálint kvázi ének producerként, nagyon jó munka- és baráti kapcsolat alakult ki közöttük Krisztiánnal, nem is volt kérdéses, hogy megint vele szeretnénk dolgozni. Ezúttal is sokat tett hozzá az anyaghoz ötleteivel, valamint szerencsére a hangjával is. Az Ascend to The Throne-t minden szempontból a lemez egyik csúcspontjának érezzük, ezért is szerettük volna, hogy ő énekeljen benne. Szerencsére ez számára is egyértelmű volt és azóta ő is büszkén tekint a dalra.
SF.:Kikkel dolgoztatok még együtt a lemez létrehozása során? Hol vettétek fel a számokat? Kinek köszönhető a borító?
R.A.: Még két további fantasztikus vendégénekes is szerepel a lemezen, Földes Anett a What Is Past Is Prologue-ban, illetve Kovács Gábor (Orion Dawn) a Silhouette-ben, nagyon büszkék vagyunk ezekre a számokra, és arra, hogy ilyen szintű énekesekkel dolgozhattunk együtt. Nagyon hálásak vagyunk nekik. Az énekfelvételen kívül még a dob rögzítésébe vontunk be külső segítséget. Ferencz Zsoltinál vettük fel a dobokat a Revolver Sound Studio-ban, aki régi barátom, már többször vettem fel nála különböző zenekarokkal, így biztosított volt a nyugodt és profi légkör. A gitár és a basszusgitár felvételek, illetve a keverés és a master viszont teljes mértékben gitárosunk, Erdőhegyi Bálint (Dark Side Studios) irányításával és vezetésével a zenekar közös munkája. A borítón és az artworkön az énekesünk, Krisztián és bátyja, Buzás Dániel dolgoztak, így biztos volt, hogy a számokhoz és főként a szövegekhez illő vizuális megjelenést kap a lemez.
SF.: Meséljetek kicsit a zenekar eddigi pályafutásáról! Hogyan jött létre? Milyen mérföldköveket tudhattok magatok mögött?
R.A.: A zenekar 2009-ben alakult egy szoros baráti társaságból, és már abban az évben ki is adott egy demót (At the Crack of a Diverse Dawn). A számok alapstílusa akkor is metal volt, amiből viszont gyakran messzire kalandozott a zene, ez a vonás azóta is megmaradt. Ezt követte a már említett 2011-es EP, a tagcserék és a most megjelent nagylemez. Mindig próbáltunk fokozatosan építkezni. Ez megfigyelhető abban is, hogy az EP-hez már kijött egy házi készítésű klip a Ravenholm című számhoz, a Fractals-hoz pedig eddig megjelent egy szöveges és egy promo videó, de a terveink közt szerepel tavasszal egy profi klip elkészítése is.
SF.: Mi volt a legemlékezetesebb koncertetek és miért?
R.A.: Nekem pont a legutóbbi bulink, a tavaly augusztusban az Oceano-val, a Make Them Sufferrel és az Omega Diatribe-bal közös fellépésünk a legemlékezetesebb, ott éreztem eddig leginkább, hogy sikerül a közönséget megmozgatnunk a zenénkkel, ezen kívül a többi zenekar is nagyon kitett magáért. Persze a többiek könnyen lehet, hogy mást mondanának, én vagyok a legújabb tag a bandában.
SF.: Mikor láthat titeket élőben legközelebb a budapesti közönség?
R.A.: Március 9-én az A38 hajón játszunk az angol Hacktivist előtt, ez lesz az első koncertünk a lemez megjelenése óta, mindenkit szeretettel várunk, aki élőben is kíváncsi a Fractals számaira! Mi nagyon várjuk már, különös megtiszteltetés, hogy egy ilyen kaliberű zenekar előtt térhetünk vissza.