Meglátni és megszeretni – ilyen, amikor rájössz, hogy az egyik kedvenc külföldi zenekarod fog fellépni Budapesten. A dilemma, amikor tudatosul benned, hogy a fesztivál, amit egy éve vársz, ütközik vele. A megalkuvás – vagy kihagyod a koncertet és elmész a nulladik napi fesztiválra, vagy a fesztivál nyitó napját skippeled. A döntés: nekem kell a HIM koncert.
A komplett történet tömörítve annyi, hogy egy baráti társaságunkkal apartmanban toljuk a RockPartot, és a fesztivál előtt egy nappal már eljöttünk Balatonszemesre. Mivel nem akartam nagyon elszakadni a bandától, ezért született meg az a megállapodás bennem, hogy vonattal oda-vissza megjárom a Balatonszemes-Budapest távot. Nem mondom, hogy nem fájt a szívem a nulladik napi programért, de a fejemet vertem volna a falba, ha ezt a koncertet kihagyom. Ló halálában érkeztem meg a Budapest Parkba, ahol az Anti Fitness Club építgette a hangulatot. Pályafutásuk elején sokan lehúzták őket, én sem vagyok nagy rajongójuk, de azért van 1-2 jó számuk. Sőt, egész élvezhető volt. Igazából a maguk zenei stílusában teljesen jól működnek, más kérdés, hogy én annyira nem szeretem a műfajt, amit képviselnek.
Aztán végre elérkezett a várva vár pillanat – színpadon a HIM! Valahogy nem igazán tudatosult bennem, hogy Budapesten vagyok egy HIM koncerten, amikor még pár órával ezelőtt a Balatonban pancsoltam. Konkrétan nem tudom, mi volt a nyitó daluk, de robbant egy Buried Alive By Love, és eltűnt a szólógitár. Nagyjából öt perc alatt tudták működésre bírni. Ville Valo végigkommentálta az eseményeket, de leginkább azt mondogatta, hogy “Hmm…it’s interesting”. Mindenesetre a kis technikai malőr után egy felejthetetlen koncertet adtak. Volt Join Me, egy szép hosszú Wicked Game borzasztóan jó változtatásokkal, Right Here In My Arms, The Funeral Of Hearts, Your Sweet 666, Poison Girl, Wings Of A Butterfly, Passion’s Killing Floor, Venus Doom, az új albumról pedig a Tears On Tape. Záródalként a When Love And Death Embrace-t nyomták. Ennél a pontnál mesélte el Ville, hogy az édesanyja magyar gyökerekkel rendelkezik. Amikor elindultam, még hallottam, hogy játszanak, de sajnos el kellett érnem a vonatomat vissza Szemesre.
Hiába a rohangálás, közel sem bántam meg az oda-vissza vonatozást, nekem nagyon tetszett a koncert. Elhangzott egy olyan mondat Ville Valo-tól, hogy szívesen jönnek még Budapestre, és nem több mint 10 év után. Remélem, így lesz, mert nagyon szívesen megnézném őket újra. Köszönöm a Budapest Parknak, hogy elhozta őket, és köszönöm a HIM-nek ezt a csodás estét!