Tegnap este a tv-t néztem, mert még nem tudtam aludni, és elkezdődött egy koncert, ami az A38 hajón volt korábban. Elsőre azt gondoltam, nézzük, nem fűzök hozzá sok reményt, hogy nagyon lenyűgözne, ugyanúgy, mint ahogy minden máshoz állok védekezésből. Aztán viszont észrevettem, hogy ez egy nagyon jó zenekar. Megpróbáltam beleképzelni magam a koncertet hallgatók helyébe, hiszen tudom, hogy hiába a közvetítés és a jó zene, az atmoszféra az, ami igazán élménnyé tesz egy koncertet. Próbálkozásom hiábavaló volt, sajnos egy tv-s közvetítés továbbra sem képes az igazi élmények visszaadására – konstatáltam. A kérdés, ami a fejembe ötlött pedig az: miért nem tudtam én erről a koncertről?
A felvételen látszott, hogy a koncert tele volt emberekkel. A szerencsésekkel gondoltam, akik valahogyan tudomást szereztek róla. Mondjuk épp böngészték az A38 kínálatát, vagy már találkoztak Youtube-os szörfölésük során a zenekarral és a zenekar Facebook oldalán kapták az információt, hogy fellépnek. Más út nincs, hogy miért? Mert ez nem egy olyan zenekar.
Forrás: A38
Nem csak a zenében, hanem sok más területen is észrevehető, hogy a futószalagon gyártott termékek kapnak publicitást. Azokkal találkozunk nap mint nap az utcai plakátokon, visszaköszönnek a tv-s hirdetésekben, az ilyen sztároknak van több százezer likeolójuk a Facebookon, drága szponzoraik és rengeteg pénzük. A futószalag aranyat ér, na de mit ér az üzenet? Hogyan ér el hozzánk az, ami tartalmas, esetleg érdekes? Van, akihez sehogy. Ám ezen a csoporton belül is kétféle ember van: van, akihez nem is baj, hogy nem ért el, viszont van, aki ezzel egy szuper élményt szalasztott el…ez az ember vagyok jelen esetben én.
Manapság már abszolút nem reprezentáltak kellőképpen a minőségi zenekarok. A minőség és a marketing teljesen ketté vált. A minőségi zenét a Fonogram díjkiosztón díjazzák, ami csak egy műsor a többi közül. Ezzel ellentétben a Comet gála, ahol a közízlésnek tartott alkotásokat jutalmazzák, a csapból is folyik, mielőtt lemegy. Jó-e ez? Szerintem igen, jó lenne, ha ugyanígy folyhatnának azok a csapatok is, akik az olyan embereket szólítják meg, mint én. Hogy én is tudjak róla, mert én is szeretnék szórakozni.
Forrás: pixabay
Tisztában vagyok ennek az egésznek az okával. Tudom, mi motiválja a marketinget, és tudom, hogy miért nem éri meg nekik ilyen előadókkal foglalkozni. Ám nem nyomunk el így valami fontosat? Amíg jön a pénz a sztárokból, akik jók abban, hogy tudják, hogy mit kell csinálni, nem szorítjuk vissza a kreativitást, nem tesszük háttérbe azoknak az embereknek az ízlését, akik ugyanúgy elmennének koncertekre, csak nem azokra? Ha egy banda koncertjéről nem tudnak a rajongói, vagy a potenciális rajongók, mit mond el a bandáról a hallgatóság száma azon a koncerten?
Végezetül arról a zenekarról egy kicsit, akinek a motivációt köszönhetem a cikk megírásához. Skyharbor névre hallgatnak, és progresszív rockzenét játszanak. Indiaiak, ez a zenéjükön is nagyon érezhető, kellemes és különleges. Egy amerikai énekessel zenélnek, ami nagyon jó a hiteles kiejtés miatt, és mert a srác is nagyon tehetséges. Van, akinek Bob Dylan, nekem ők. God, please do the marketing next time.
