Újabb fergeteges bulit csapott a Depresszió a Budapest Parkban. Habár a két előzenekarból csak egy lett, a nagyrészt magyar srácokból álló Sold For Evil csapata igencsak megalapozta a hangulatot.
Kicsit leszívta az erőmet az egész heti rohangálás, de már nagyon vártam ezt a napot. Körülbelül fél órával kezdés előtt érkeztünk meg a Budapest Parkba, amikor épphogy elkezdtek gyűlni az emberek. Szeretek Depresszió koncertre járni, kapásból három ismerőssel futottam össze. Ilyenkor mindig elkap az az érzés, hogy “itthon vagyok”. Letelepedtünk egy asztalhoz, és kis idő múlva már kezdett is a Sold For Evil. Nem vagyok nagy híve a sikítós metálnak, de van az a minőség és hangulat, amikor még én is azt mondom, hogy ez jó. Sosem hallottam még a Sold For Evil-ről. Érdekes egyveleget képez a zenéjük, akad sötét hangvételű témájuk, általában az ének és a rap egyszerre szólal meg, jellemző az erős gitár és a pörgés. Meg nem mondom, hogy az Innocentury dal felcsendült-e, de ez egy tökéletes példa arra, hogy rakják össze a számaikat. Nekem bejött, ezúton is gratula a srácoknak.
Kis pakolászás, hangolás és Kezdjük el!, színpadon a Depresszió. Számomra ők az egyetlen magyar zenekar, akiket nem tudok megunni. Jó hangulatot csinálnak, jók a fényeik, 14 éve ugyan abban a felállásban zenélnek. Annyi változás történt csupán a tagok terén, hogy 2009-ben csatlakozott hozzájuk Soda. Nem azt mondom, hogy szent és sérthetetlen a banda, én is a csendes rajongók közé tartozom. Koncert előtt a fél zenekar ott ücsörgött a pult mellett, bárki odamehetett hozzájuk, a fellépés után is láttam őket itt-ott elvegyülni a tömegben. Egy dolgot hiányoltam a koncertből: mindig van wall of death a Sokkold a rendszert! alatt, most kivételesen elmaradt és csak pogó volt. De azért az ugrálás kárpótolt, ez a leguggolós “mindenki ugrik” címszó mindig jó poén. Páran maradtunk a rock diszkóba, ami átment drum and bass buliba, aztán kikötöttünk inkább a retro résznél. Limbo láz léc hiányában összefogott kéz alatt, Isztambul, Hip-Hop Boyz és a Napolaj környékén indultunk haza, az már kicsit sok(k) volt. Élménydús estét zártunk, köszönöm a Budapest Parknak a lehetőséget és a zenekaroknak a pazar bulit.
