Dalaiban a szó és a hang közötti összjátékot tartja a legfontosabbnak, mindennapjait pedig leginkább egyfajta remeteszerű elvonulásban éli Vas megyei tanyáján. Ripoff Raskolnikov zenéje és világa sem illeszthető be a megszokott keretek közé. Small World című legújabb lemezén, amit Budán november 3-án a Fonóban, míg Pesten november 24-én a Muzikumban mutat be, a Bob Dylan által is képviselt, történetmesélő zenei hagyományt követi.
Míg régen sokat utaztam, ma már a remetékhez hasonló életet élek. Távolról szemlélem a világot, de ez nem jelenti azt, hogy ne érintene meg. A Small World című számom egyrészt arról szól, hogy az én személyes “Ripoff-világom” nagyon pici lett, másrészt a nagyvilág is valahogy kicsi lett ezekben a “fantasztikus” időkben, amiket most élünk… Az utóbbi gondolat miatt lett ez a címadó dala az albumnak – meséli Ripoff Raskolnikov, aki a 2016-os Odds And Ends után idén a tizenharmadik lemezével jelentkezik.
A Small World munkálatai során tizennégy dalt vettek fel, amiből végül tizenegy hallható a lemezen. Ezek közös jellemzője az erős szövegvilág, a történetmesélés és az egyedi hangulatú atmoszférateremtés. A műfaji besorolás ennél az albumnál is szükségtelennek tűnik, hiszen éppúgy megtalálható rajta az angolszász folk vagy éppen a blues hagyományaiból táplálkozó ballada, édes-keserű szerelmes dal kimondottan bluesmentes szólógitárral és a stúdiófelvételek közben szinte spontán megszületett reggae-s lüktetésű opusz is.
Mindig szövegcentrikus számokat írtam, bár a dalok többsége úgy születik, hogy a szobámban elkezdek pengetni a gitáromon, majd kitalálok egy akkordmenetet. S amikor már tényleg úgy érzem, hogy működik a zene, akkor írok hozzá szöveget. De ezen a lemezen van olyan dal is, aminek a szövege már 20 éve a fiókomban lapul. Szerintem a szó és a hang közötti közjáték a legfontosabb, ez az a zenei világ, ami engem igazán érdekel. Például ha meghallgatod Joni Mitchell Shadows and Light című albumát, ott is azt tapasztalod, hogy vannak a nagyon erős szövegek, amikre kiváló zenészek improvizálnak. Számomra akkor érdekes a dolog, ha a szöveg és a zene egyensúlyban van – emeli ki Ripoff.
Legutóbbi, Odds and Ends című albumát az addigi legjobb lemezeként definiálta, ugyanis bőven volt idő a stúdiózásra, így a dalok igazán jól szóltak. A körülmények és a hangmérnök személye a Small World felvételekor sem változott, így minden adott volt, hogy ismét kiváló hangzású album szülessen. De míg a két évvel ezelőtti hangulatában egy erős Rolling Stones, ez inkább egy jó Bob Dylan lemezt idéz.
Az az érzésem, hogy tényleg későn érő típus vagyok, ugyanis a 20 és 40 éves korom között írt dalaimra és zenéimre már nem vagyok igazán büszke. Mostanában azonban mintha jobb munkát végeznék, mint fiatal koromban. Lehet annyira lusta vagyok, hogy amit Keith Richards tíz év alatt megcsinált, egy ahhoz hasonló zenei úthoz nekem ötven év kellett – mondja nevetve.