A Hunnia Bisztró furcsa hely. Az akusztikus-poszt-pop még furcsább műfaj. Viszont, ha a kettőt ötvözzük két zseniális zenésszel, akkor valami eszméletlen jó dolog is kisülhet belőle. November 26-án Császári Pillanatműhely koncerten jártunk.
Pontosabban Császári Gergő (dalszerző-gitáros) és Szabó Árpád (hegedű- és mandolinművész) közös estjén, ahol a Magyar Császári Pillanatművek által játszott dalok duósított változatát hallgathattuk meg. És nem csak hallgathattuk, hanem konkrétan bámulhattuk is, mert tekintetünket nehéz lett volna nem a mini színpadra irányítani. A komoly zenetudás mellett hihetetlen kisugárzása volt a fiúknak, és a dalszövegek is kifejezetten elgondolkodtattak minket. Szám, ami egy MÁV-on utazó szerelmespárról szól, ahol az egyikük külföldi cserediák. Marketing-nóta, Brenda Lelke címmel. Dal egy Várnegyedben beázott garzonról, képzeletbeli teázással. Feeling, ami a hazai pesszimizmust kivetítve a hiányérzet hiányáról beszél. Meg sok-sok szerelem, csalódás és öröm, egy-egy közös képviselővel vagy nyerőgéppel a háttérben. Eszméletlenül magyar gondolatok ezek. És jók. Ahogy a zene és az előadóművészet is. Átszólások, összenézések, betévedt hangoskodók vicces lekezelése. Szünetben Váray Laci szólóban, Győrből (gitár), végén egy spontán kiegészülés – Bede Saroltával (ének).
A színpadot uraló két fiatalról időközben kiderül, hogy együtt kezdték az általános iskolát, kapafoggal meg bubihajjal, és már akkor is ének-zenét tanultak. Míg egyikük a Kaukázus rögös útjain Szalai Éva-dallamit írt, addig a másik a Vodku folk-vonalát erősítette, s a háztetőről csak daloltak együtt, a hegedülés szerencsére elmaradt. Feldolgoztak Cseh Tamást, valamint Kispált, és alapítottak egy Kiende nevű zenekart is közösen. Szóval, volt mit a tejbe aprítani. És hála égnek van is! Ami szerda este a Hunniában történt, azt sokkal több embernek kellett volna látnia, mint amennyien jelen voltak, így a legközelebb koncertdátumnál kénytelenek leszünk hangosan azt kiabálni: „Hello Bello”!
