Fallosz-csendéletek - Socfest

Fallosz-csendéletek

Olvasási idő: 3 perc

Négy hónapon át volt megtekinthető Robert Mapplethorpe amerikai fotós kiállítása a Ludwig Múzeumban. A homoszexualitását és szado-mazo körökhöz tartozását műveiben is nyíltan vállaló művész fotói között egyaránt találunk merész férfi és női aktokat, péniszeket, önarcképeket, valamint szelíd és törékeny virágokat. Ami közös bennük: a szigorúan megkomponált koncepció, a szépség szenvedélyes keresése, a tökéletességre való törekvés.

Mapplethorpe 1946-ban született. Kezdetben fénykép-kollázsokat készített, később maga is fotózni kezdett. Tagja volt a 60-as évek lázadó new yorki művészvilágának. Kedvesével, a költő-énekesnő Patti Smith-szel a legendás Chelsea Hotelben éltek együtt, akárcsak Bob Dylan, Janice Joplin vagy Leonard Cohen. Az Andy Warhol által vezetett “Interviews” című magazin fotósaként vált ismertté. Működését számos botrány övezte, provokatív képeit a közvélemény nehezen fogadta el, életében kevesen értették meg művészetét. Pályája épp felívelőben volt, amikor 1989-ben elhunyt, AIDS következtében.

A Ludwig egyik termét egy Patti-ről készült sorozat foglalja el. A művész egyik kedvenc modellje volt a költőnő, aki így vall a Mapplethorpe halála után megjelent, kapcsolatukat feldolgozó Just kids című könyvében: “Többet látott bennem, mint én láttam magamban. Megnézte a rólam készült képeket, és csak annyit mondott: Veled mindig összejön.”

A legtöbb kép azután készült, hogy a művész felfedezte homoszexualitását. Az emberi test szépségét akarta ábrázolni tökéletes testű fekete és fehér férfiakról készült aktokkal, vagy az első testépítő nőről, Lisa Lyon-ról készült alkotásával. Az alakokat gyakran ókori görög szobrokra emlékeztető testhelyzetben fényképezte le. Fekete-fehérben alkotott, a helyes arányok, a tökéletes kompozíció megszállottja volt. A fotózás formai szabályaihoz való ragaszkodás, a megbotránkoztató szexuális tartalom és a sokak által perverznek tartott témák könyvelhetőek el fő védjegyének. Szigor a külsőségben, szabadság a belsőségben: ez a kettősség jellemezte műveit.

Az akt Mapplethorpe-önarcképek után következett a Ludwig tárlatának legmegdöbbentőbb része: egy terem tele péniszeket ábrázoló fotókkal. Később szinte váratlanul érték a látogatót az utolsó szekció bámulatos szépségű virágcsendéletei. A művész zsenialitását mutatja, hogy képes volt ugyanolyan mesterien ábrázolni a férfi nemiszerveket, ahogy a virágokat.

Mapplethorpe szerint a fotós kamerájával való szembenézés önmagunk definiálását is jelenti. A fényképész feladata, hogy tárgyilagosan rögzítse azt, amit lát. Ám a művet nem csak a fotós, hanem maga a modell is megteremti puszta létezésével úgy, hogy végig együttműködik a művésszel. Így születik meg a műalkotás, amely önmagát magyarázza.

„Soha nem szerettem a fényképészetet” – mondta Mapplethorpe. „Nem szeretem magát a fényképezést. Azt szeretem, amiről a fénykép szól. A fényképet akkor szeretem, amikor a kezemben tudom tartani.”

„Nem szeretem a ’sokkoló’ kifejezést. Én nem a váratlant keresem. Én az olyan dolgokat keresem, amiket még senki nem látott előttem … Megvolt a lehetőségem arra, hogy elkészítsem ezeket a képeket. Kötelességemnek éreztem.”

A Ludwigban kiállított tárlat a The Mapplethorpe Foundation tulajdonát képezi. Stockholm, Berlin és Milánó után először járt Magyarországon.

A képek az alapítvány honlapjáról származnak.