Bánk. Gyönyörű környezet, hippi életérzés. Színpad a tónál, árnyas strand, olcsó sör. A szuperül hangzó körülmények ellenére akadt egy-két kritikus észrevételünk, amit most megosztunk veletek.
Az egyre bővülő fesztiválfelhozatal hátránya, hogy – a tömegek elkerülése végett – az emberek elkezdték a kisebb, alternatívabb rendezvényeket preferálni. A Bánkitó Fesztivál éppen ennek a jelenségnek az elszenvedője lett idén.
A Nógrád megyei települést nem a legegyszerűbb megközelíteni. A tömött Volánbusz majd másfél órát megy Budapestről Bánkra, és szerencsések vagyunk, ha találunk közvetlen járatot, elkerülve a rétsági átszállást. Érthetetlen momentum, hogy ebben a 4 napban miért nem indítanak több járatot, vagy állítanak be egy fesztiválbuszt. Hagyján, hogy amikor megérkezünk, akkor jövünk rá, még 20 perc séta vár ránk, csomagokkal. Bicikli, gördeszka, roller vagy más közlekedési eszköz nélkül nem is javasolt tehát elindulni. (Főleg, hogy már az ittas kerékpározásért sem büntet a rendőrség – a szerk.)
Gyerekként Bánk varázslatos helynek tűnhet. Napközben foglalkoztató játékok várnak a kicsikre, focizni, tollasozni és úszni is lehet, plusz még kísérő programok is társulnak ezekhez. Van színház, mozi, politikai fórum, táncelőadás és biciklibérlési lehetőség is. Igazi értelmiségi közeg fogad minket, ahol az átlag életkor inkább harminc, mint húsz, ami ritka a hazai fesztiválok tekintetében.
A három színpad relatíve nagy távolságra található egymástól, és a koncertfelhozatal is hagy némi kívánnivalót maga után, ám mivel 300 forint egy korsó sör a Nádas Kempingben – ahol egyébként összesen 4000 forintért alhatunk a fesztivál ideje alatt – és más hangulatcsináló szerek is előkerülnek ímmel-ámmal, a közönség zenére éhezik, így bármire képes táncolni egyet. Amatőr zenekarok, a helyetekben jövő nyáron nem haboznék sokat!
A tóparti sétány szélén található stégek csábítóak és a Tószínpad melletti ugródeszka is kecsegtető, de ha nem szeretnénk egyből a vízben landolni, akkor 650-et kell perkálnunk a strandbelépőért. A helyi lángos ugyan felejthetetlen élmény, de egy kávéra a büfében húsz percet kell várni. A „Pancsoló kislány” és a „Nemcsak a húszéveseké a világ” című slágereket hallgatva szundíthatunk egy nagyot az árnyékban, ha a nap vagy a kempingben hajnalig szóló basszusok nem hagytak nyugodni előző nap a sátrunkban, és a kimerültségünk már kibírhatatlan.
Valójában nagyon jól érezhetjük magunkat, de mégis úgy gondolom: a Bánkitó egy magának való fesztivál, kevés lélekszámra alapozva és intelligens vagy ál intelligens embereket magába szipolyozva. A szervezőknek azt üzenem, tojjanak rá, hogy a víz viszi a hangot (a helyiek így is, úgy is bunkónak tartják a pestieket), ne hagyják abba a koncerteket hamar, kérjenek fel több zenekart, és hajnali kettő után is szállítsanak ételt az ingyenes kempingbe, mert az alkohol még a művelt emberek gyomrát is kimarhatja!