Mindenki megőrül, gyerünk Balaton! - Socfest

Mindenki megőrül, gyerünk Balaton!

Olvasási idő: 3 perc

Fergeteges 4 napot töltöttünk el Balatonszemesen a RockPart Fesztiválon. Szépen kibővült a muzikális repertoárom, olyan együttesek koncertjein voltam, akikről már hallottam, de valahogy elkerült a zenéjük. Igyekszem összeszedni a gondolataimat, és azt a temérdek élményt, amit a fesztivál szervezőinek köszönhetek, hogy egy ilyen ütős felhozatallal készültek idén is.

Depresszió

Depresszió

Az előző cikkemben már meséltem kicsit az első napról, tekintve hogy nekem a nulladik nap kiesett a HIM koncert miatt. Lássuk a többit… Szombat este Depresszió koncerttel indítottam, az kihagyhatatlan. Imádom a Depressziót, akárki akármit mond róluk, akkor is egy baromi jó zenekar. Nyitottak a Kezdjük El!-el, leadták sok kedvencemet, például az elmaradhatatlan Sokkold A Rendszert, amikor a közönség egy hatalmas wall of death-el kedveskedik a zenekar kérésére. Hiányoltam az Adj Még (Édes Álmokat), de volt Te Vagy A Szeren, Nem Akarok Elszakadni, A Mi Forradalmunk, Lásd (Amit Neked Szántak), Én Azt Üvöltöm, Az Ébredés Útján, és biztos, hogy még kihagytam párat. Erős kezdés volt. Ahogy vége lett, átfutottam a Balatonszemes színpadhoz, ahol az Omen szólt. A végére sikerült odaérnem, nagyjából 3-4 szám erejéig. Ha már úgyis a Tiamat felé tartottam, belehallgattam még a Jameson színpadnál az Alvin és a Mókusokba is kicsit, utána irány a nagyszínpad. Nem vagyok túl nagy black/doom metál rajongó, de ezek a svédek nagyon tudnak valamit. Az elején még ott álltam a színpad mellett, aztán nem bírta a derekam a dolgot (öregszem, vagy mi), és elbattyogtam a Mojito Standhoz, ahol egy nagyon kedves barátnőm várt. Megérte végighallgatni őket, nem lesznek a kedvenceim, de van pár számuk, ami kifejezettem jól szólt. Elindultam haza, a kertből még hallgattam kicsit a Neck Sprain-t, aztán eldőltem.

Biohazard

Biohazard

Eljött a vasárnap. Így, az utolsó napra elkapott engem is a fesztivál-feeling. Délelőtt még képeket válogattam, krumplis lángost gyúrtam és sütöttem, aztán ebéd után filmet néztünk és nekiláttunk vodkás dinnyét enni. Igazából megakartam nézni a Dr. Living Dead-et, de csak tisztes távolból sikerült belehallgatni. Sebaj, jött a Sex Action! Az igazi, régi felállás, amivel majdnem 25 évvel ezelőtt megalakultak: Szasza (Szendrey Zsolt – ének), Döglégy (Zana Zoltán – dob), Matyi (Mátyás Attila – gitár) és Miksa (Somlyay Miklós – basszusgitár). Jó kis dirty rock, olyan igazi “gyerek csinálós”. Sok számukat nem ismerem, sosem ástam bele magam a zenéjükbe, de nagyon szeretem a dögös rockzenét. Amit ők játszanak, pontosan ez a kategória. Aki nem hiszi, járjon utána! Átsétáltam Subscribe-ra, aztán hazafutottam egy kabátért, mert kezdett lehűlni a levegő, utána gyors léptekkel haladtam vissza a fesztiválra, hiszen kezdődött a Biohazard. Na, őket aztán tényleg a büdös életbe nem hallgattam még soha, maximum 1-2 számot ismertem, de azt hiszem, szerelmes lettem. Beszélgettem egy nagy rajongójukkal, aki mesélte, hogy a PeCsa koncerten a gitáros felmászott a reflektorlámpák tövébe, és onnan pengetett. További infó, hogy minden koncertjükön felrángatják az embereket a színpadra, szóval elvetemült állatok a zenekari tagok. Jól hangzott, amúgy is kíváncsi voltam rájuk, ezzel csak jobban felcsigáztak. Annyira jó zenét csináltak, hogy hűűű… a basszerosnak pont szülinapja volt, elénekeltették a közönséggel a boldog szülinapot magyarul. A koncert legvégén tényleg roskadozott az emberektől a színpad, hatalmas bulit csaptak. Az egész estét ingázás jót tett, Kreator előtt irány a szállás, egy kis szíverősítő után pont kezdésre értem oda. Nagyon kemény zenét tolnak a német srácok. Bevallom, én a szolidabb típus vagyok, de nem volt rossz. Az utolsó koncertem a Paddy And The Rats volt. Szinte torkom szakadtából énekeltem a Freedom-ot és a Pilgrim On The Road-ot, és nagy nehezen még táncra is perdültem pár perc erejéig. Valamikor fél 4 magasságában kerültem haza, messziről még hallgattam a rockbulit, és gondolatban elbúcsúztam a fesztiváltól.

CAM00602Megérte. Erősen lapos kedvvel indultam neki szerdán Balatonszemesnek, de jól felrázott a fesztivál és a barátok. Kellett, rám fért, nem lesz jó visszamenni a szürke hétköznapokba, de majd mosolyra fakasztanak az emlékek. Remélem, jövőre is találkozunk. Köszönöm a szervezőknek, hogy elhozták újra ezt a fesztivált, a sok fellépőt, a jó hangulatot és hogy mindebben részt is vehettem. Balatonszemes 4 napig újra megőrült, s most elszunnyad ősszel, de feltámad poraiból a téli álom után, ha eljő a tavasz, mely nyárba fordulva már jelzi, hogy július végén kíméletlenül eljő újra a RockPart.

Galériáink a fesztiválról: