Nem is olyan rég jöttünk haza a Rockmaraton Fesztiválról, de már éreztük, hogy nyakunkon a FEZEN. Sajnos idén csak egy napra tudtunk lelátogatni, de azt véleményem szerint elég aktívan kitöltöttük. Nem mellesleg nagyon jól szórakoztunk a döglesztő meleg ellenére. Mondhatni nem mondtunk csütörtököt – vagy mégis?

Kérem alássan már megint eltelt egy újabb Rockmaraton Fesztivál úgy, hogy észre se vettükaz idő múlását. Mire megszoktam, mehettünk is haza. Ebből a szempontból menő volt a 10 napos Rockmaraton, mert annyira megszoktam a nomád életet, hogy utána a saját ágyamban furcsa volt aludni, hiányzott a hangos zene, a barátaim, de a nosztalgiázást rakjuk el…

Asking Alexandria és a Bullet For My Valentine vendég zenekaraikkal együtt szétcsapták a Budapest Parkot.

Fantasztikus élményben lehetett része annak, aki december 14-én a Barba Negrában bulizott az Asphalt Horsemen és a Steve ‘N’ Seagulls társaságában.

Soha nem voltam még fesztiválozni, úgyhogy úgy gondoltam, ideje elmennem egyre. Ez volt az idei Strand Fesztivál, ahol nagyon jól éreztem magam. A négy nap változatos fellépőkben és ugyancsak változatos programokban bővelkedett.

Már egy hete csak a FEZEN-re gondolok mindig, meg-meg állva. Árnyék mentes övezetében, mentünk a koncertekre, mentünk serényen. De még mielőtt nagyon átmegyek József Attilába, inkább elmesélem, milyen volt nekünk az idei, szülinapozós FEZEN.

Nekem a Rockmaraton nem csak egy fesztivál. Mindig olyan, mintha hazatérnék, hogy a barátaimmal legyek és egy újabb, feledhetetlen hetet töltsünk el együtt, fergeteges koncertekkel fűszerezve.

Az első fesztivál mindenki életében meghatározó, ez az a pont ahol az ember vagy beleszeret az egészbe, vagy ha rossz élmények érik, úgy dönt, hogy ezentúl inkább otthon marad. Számos fesztivált megjártam már, és most az idei Fishingen egy első fesztiválozó osztotta meg velem élményeit: 

Nem mintha stresszeltem volna, de az járt a fejemben, hogy fogom bírni. Pusztán a kíváncsiság hajtott, hogy milyen egyhuzamban 50 kilométert legyalogolni.